Marcipános szilvás pite másodszor, illetve egy másik verzió is, ami nagyon-nagyon finom lett! :)

Jó dolog ez a blogkóstoló, újra és újra finom sütemények elkészítésére sarkall. 🙂 Ehhez a pitéhez volt szerencsém ezügyben, ám azonnal eldöntöttem, hogy saját tanácsaimat megfogadva újrázunk. Nem is vártam sokáig, az első adandó alkalommal hazaédesgettem egy rakat szilvát. 🙂

Még mindig a krémesebb, lágyabb töltelékre számítsunk. Idő közben rájöttem, mi a bajom, én a frangipane jellegű intenzív ízt és azt az állagot kerestem benne, de ez hibás elvárás, hagyjuk, hogy kellemesen selymes krémességével és a felbukkanó fahéjas szilvaízzel kényeztessen! 🙂

Most a recept tehát már a módosított:

A tésztához

Az elkészítés végtelenül egyszerű. A tészta hozzávalóit hidegen dobáljuk egy késes aprítóba, pörgessük össze, ha már összeállt, pár mozdulattal ellapított kis halmot képzünk, zacsiban irány a fagyó pár percre. Addig az aprítót elöblítjük, beleszórjuk, kanalazzuk, daraboljuk a töltelék hozzávalóit, és egynemű masszát pörgetünk. A szilvát kimagvaljuk, feldaraboljuk, sütőt 180 fokra beállítjuk. Most a tésztát kinyújtjuk, piteformát bélelünk vele, ráöntjük a masszát, megszórjuk szilvával, megsütjük. Addig, míg a közepe már nem folyós. Ne ijedezzünk, ha már összeállt, de még rengős, kivehetjük, hűlés közben is szilárdul.

A végeredmény illatáról mi más mesélne szebben, mint a jól beidomított családom egyértelmű szabotázsa:

Hát szabad kérem a még gőzölgő pitéből a helyszínelés alapján 20 centinél hosszabb éles célszerszámmal egy ekkora darabot kihasítani fotózás előtt?? 😀  A tettes kiléte azonnal kitudódott, de szankció bevezetésére nem láttam szükséget, sőt, egy újabb, már lefotózott szelet lett a jutalma. 🙂

Annyira bennem volt viszont a frangipane elkészítésének vágya, hogy nekiálltam a mogyorós verziónak. Igen, hülyén hangzik, hogy még mindig nem az eredeti mandulásat, de még érlelem egy picit a dolgot, szeretnék mindent-mindent jól csinálni, amikor elérkezik a nagy pillanat. Szóval a mogyorós, és tessék kérem nem röhögni, késő este volt, mire kisült, és esélye nem volt másnapig várni, így kénytelen voltam így megörökíteni. De az íz! Jaj, mennyei!

A tészta majdnem ugyanaz, mint előbb, csak a citrom leve és héja helyett egy nagy evőkanál tejföl került a gépbe.

 A töltelék pedig:

10 dkg sós mogyoróból a késes aprítóval mogyoróvaj, aztán utánaküldtem még

10 dkg lágy vajat

10 dkg cukrot

1 tojást

1 evőkanál rumot

Ezt simítottam a tésztára, majd ráaprítottam két nagy vilmoskörtét, és megszórtam mandulaforgáccsal.

Hihetetlenül finom ízkombinációt kaptam, a mogyoró nagyon intenzív, a körte hűvös aromája pedig kegyetlenül passzol hozzá. Ezt többször ismételni fogjuk, főleg, hogy gyümölcsfóbiás lányom triplázott belőle! 🙂