- 35 dkg liszt
- 20 dkg vaj
- 2-3 ek méz
- 1 tojás
- 1 citrom héja és leve
- 1 cs sütőpor
Töltelék
- 25 dkg tejföl
- 25 dkg marcipánmassza
- 2 tojás
- 1 zacskó vaníliás pudingpor
- 1 teáskanál fahéj
- 1 cs vaníliás cukor
- 30 dkg kékszilva
A lisztet vajjal, cukorral elmorzsoljuk, többi összetevővel omlós tésztát gyúrunk, behűtjük. Pár óra múlva kibélelünk vele egy piteformát (nálam most 22*31-es tepsi), majd jöhet a töltelék. A gyümölcsön kívül mindent az aprítógépbe pakoltam, összepörgettem, beleöntöttem, a szilvát darabolva rádobáltam. 180°C-on sütöttem addig, míg a töltelék már nagyjából megszilárdult.
Konklúzió:
ad 1: a tészta iszonyú vastag, pedig nagyobb felületen oszlott a mennyiség, legközelebb bőven elég a fele.
ad 2: nagy hiba tejföllel kikeverni a tölteléket, egyszerűen nem illik hozzá az a fanyar, savas íz. Kicsit drágább, de helyettesítsük zsíros tejszínnel, sokkal-sokkal finomabb!
ad 3: simán kell bele 25 dkg marcipán, így is alig lehetett érezni, eredetileg 10 deka lett volna.
ad 4: 50 dkg gyümölcs az eredeti, a 30 is elég, hogy más íz is szerephez jusson.
ad 5: Nem kell 180°C, így a tészta már sötétbarna, mire a krém hajlandó végre megszilárdulni. Inkább lassabb, de hosszabb sütési időt igényel, maradjunk a 160, max.170 foknál, kb. háromnegyed órát, így bizton megsül a tölti, mielőtt túlsülne a tészta.
Egyébként meg igen érdekes, nagyon finom, krémes sütit kapunk. :))
😀 Alakul ez! 😀
Igen, ez inkább krémesebb pite. És ha nem bánod (remélem, nem :)), nyúltam az ízkombódat, és a szombati pitepartyra – amire hivatalosak voltunk – egy marcipános szilvás pitét vittem, természetesen fahéjjal. Nagyon kapós volt (o), nekem csak a gyerekek maradéka jutott kóstoló gyanánt 🙂 Úgyhogy én is köszönöm az ötleted (f)
Persze, szerintem is a gyümölcsváltás okozott ízbeli különbséget! 🙂 Már újráztam belőle tejszínnel, ezúttal piteformában, kicsit vékonyabb tésztával, és most egészen selymes íze lett a tölteléknek. Azóta rájöttem már, hogy bennem van a hiba, én valami frangepane-szerű állag- és ízélményt vártam, nyilván ez egy sokkal krémesebb, lágyabb pite, mint amit elképzeltem hibásan. De mindenképpen köszönöm az ötletet, mindkétszer hihetetlen gyorsan elfogyott! 😀
Szerintem is jól néz ki 🙂 És köszönöm a tapasztalatokat is. A szilvához tényleg túl fanyar lehetett a tejföl, de nekem a málnával nem volt az. De azért kipróbálom majd tejszínnel is, sőt igazából a mascarponéval is kacérkodtam még. A marcipán mennyiségét ha nem bánod, meg is emelem a receptben, mert én is éreztem, hogy lehetne több, de még azóta sem volt lehetőségem újrasütni. Egyébként ebben a kerámia piteformában nekem máshogy sül a tészta, mint tepsiben. Ha kerámiában sütöm, akkor picit melegebb sütőt elbír. Mondjuk, azt el kell mondjam, hogy az új sütőm nyomába sem ér a réginek :(Egyébként nagyon tetszik az ízkombináció, amit kitaláltál 🙂 Szilva, fahéj, marcipán… hmmm…. (h)
Igen, ízlések és pofonok. 🙂 Nagyon jó kis recept, tényleg, fiamnak kimondottan ízlett, bár ő is meghagyta a süti szélét (vastag volt), és fanyarnak találta a krémet. Viszont elfogyott, tehát az ötlet remek. Csak finomítanék rajta picit. :))
Ebből is látszik, h ízlések és pofonok 🙂 A kép alapján simán nyújtanám a tányérom amúgy :))
Imádom a marcipánt úgyhogy nekem nagyon csábító ez a recept 🙂 A kép alapján mennyei lehetett 🙂
hehe, nekem az előző körben jutott Eszti blogja és pont ezt a pitét néztem ki, de végül kifutottam az időből és mást kellett választanom!
Jól néz ki, és jó, hogy megosztottad velünk a tapasztalataidat! 🙂 Én is nagyon szeretem a marcipános sütiket, egyszer talán elkészítem az instrukcióid alapján! 🙂