Már régóta szemezek vele, olvastam már morzsás aljjal, tortaként, csokival, piteformában és falatkaként is. Mivel Lili szülinapjára készült, a kisebb falatok mellett döntöttünk. Mivel egyszerre betöltöttem mindet egy hatalmas tálcán, este, a buli után, igazán nagy nevetések közepette malackodtuk össze magunkat a gyerekekkel, mert a linzer felpuhult, tört, a karamell folyt, a banán csúszott, a hab összeesett, de valami kegyetlen finom volt! 😀 Elmesélem, mi hogyan készítettük.
Linzerkosárka
28 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1/2 sütőpor
1 tk szódabikarbóna
1 evőkanál tejföl
Gyors kezekkel elmorzsoltuk a lisztet a vajjal, cukorral és lazítókkal, és omlós tésztává varázsoltuk. Hűtőbe tettük. Közben feltettük a
Karamellhez
1 liter zsíros tej
35 dkg cukor
5 dkg vaj
1 tk szódabikarbóna
keverékét rotyogni nagy-nagy lábosban a tűzhelyre, de balszerencsénkre sikerült egy ratyibb, fehérre festett löttyöt választanunk, ami szépen barnult ugyan, de nem sűrűsödött be sehogyan sem, szóval átéltem pár szkeptikus tejkaramell készítésben reflektáló emberke rémálmát a híg karamell kapcsán. Úgy tettem, mint Juci, egy zacsi pudingporral főztem tovább, ami nem sokat segített sajna, de rontani nem rontott semmit. Szóval tessék nagyon körültekintően választani, a házi tej az isten!Pedig már számtalanszor éltem vele,
itt írtam róla.Visszatértünk a tésztához, egy muffinforma alját olajoztuk össze kicsit, és a kiemelkedő puklikra teszegettük a késfok vastagságra nyújtott, nagy pohárral kiszúrt linzerlapokat. 170-180°C-os sütőben 10 perc kellett egy adagnak. Pont 24 darab lett (volna, ha nem török el kettőt leszedés közben…).
Innen már igen egyszerű: Egy kosárkába egy evőkanál sűrű karamell, szerencsés esetben megköt, mulatságosabb esetben jó partijáték kerekedik belőle. Rákarikázzuk a banánt, megkoronázzuk tejszínhabbal. Állatival. Be kell valljam, azt sem tudtam, hova kapjak a rengeteg tennivaló közt, így nem kísérleteztem újfent a régi ellenlábasommal, hanem szörnyűség ide vagy oda, flakonos állati tejszínhabot vettem. Pikk-pakk varázsoltam vele.
Tudtam én, hogy a Banoffee Pie fincsi lehet, de nem gondoltam, hogy ennyire! :))
