Dohányzom. Őrült szokás, luxuskategórát súrol, mégis kell. Majd egyszer talán leteszem. Tegnap este 10 után, melóban megfáradva, nikotinéhesen és görcsbefacsarodott talpakkal lerogyva az egyetlen padra, egyes-egyedül vártam az utolsó buszt a megállóban. Közel s távol senki fia. Felállni nem volt erőm, megrántottam a vállam, és rágyújtottam, hosszan, mélyen leszívva az első slukkot, kinyújtóztatva… Tovább »