Kicsi lurkóm az első iskolai héten összeszedte az első hasmars-láz-nagyfehérmikrofonbakiabálás kombót, azaz 39.5 mellett alul-felül ereszt a gyerek. Doktornéni nagyon aranyos volt, megnyugtatott, hogy ez nem a szokásos vírus, de hamar túl leszünk rajta. Adott jó tanácsokat is, étkezésről, pihenésről, egyebekről. Hazafelé tehát bevásároltunk, vettünk mindent, ami csak elhangzott: kekszet, banánt, citromot,  almát, étcsokit, teát,… Tovább »

Egyre több fronton tudnak az emberek acsarkodva egymás torkának ugrani. Sorolható szintű a dolog, nem kell lexikonokat bújni, hogy találjunk rengeteget.  Itt van rögtön a legfrissebb örmény-azeri véleménykülönbség, amibe sikeresen mi is belekeveredtünk, aztán határokon belül a magyar-nem magyar páros, a kormánypárti-ellenzéki-politikaellenes trió, sporton belül a már gyerekkor óta táplált Újpest-Fradi viszály, illetve akad némi… Tovább »

Tegnap buliban voltam! 🙂 Zamárdiban tartotta már hatodik alkalommal Roy és Ádám a szülinapi koncertjét, Ugyanis csak pár nap különbséggel ünneplik a srácok a jeles napjukat.  Tavaly a Fenderek készültek nekik, idén a bulinak helyet adó Party Fészek nevű hely adta az ötletet. 🙂 Hogy újfent nem voltam a helyzet magaslatán, az már szinte kötelező… Tovább »

 Régi – új jelenség. Irritál. Pedig nem vagyok az a tenyeres-talpas. Komolyan nem értem, hogy mire jó, és mitől válik emiatt valaki naggyá. Saját szemében legalábbis jóval nagyobbá. S ha valaki nem affektál hasonlóképp, akkor ő természetesen közönséges, alpári, meg olyan semmilyen se. Legalábbis számukra, illetve a hozzájuk mindenképpen ragaszkodó (hasonlítani akaró), kötelező slepp számára… Tovább »

   Merthogy miért is volt a szülinapon kívül kalandos a hétvége? Mert kapkodással indult, folytatódott és zárult az egész. Az egy dolog, hogy alváshiányban szenvedtem, ugyanis péntek-szombat-vasárnapra kértem és kaptam szabadot, de mivel hárman vagyunk és a csütörtök az mindenképpen éjszakás is, éshaugyan a másik két kollégám a péntek délelőtt és délutános, akkor vajon ki… Tovább »

   Most képzeld el, hogy kint ülsz a szabadban, harsogó, friss zöld ízű levegőn, lógatod a lábad, és csak hunyt szemmel élvezed a kellemes napsütést, mosolyogva hallgatva a nevetős gyerekhancúr zsivalyát.    Aztán egyszer csak futkározástól kimelegedve, ragyogó szemmel hozzád bújik a kis ötéves Bendegúz, kicsit hallgat, tűri a cirógató ujjaidat a homlokán, arcán, majd a szemedbe… Tovább »

    Dohányzom. Őrült szokás, luxuskategórát súrol, mégis kell. Majd egyszer talán leteszem. Tegnap este 10 után, melóban megfáradva, nikotinéhesen és görcsbefacsarodott talpakkal lerogyva az egyetlen padra, egyes-egyedül vártam az utolsó buszt a megállóban. Közel s távol senki fia. Felállni nem volt erőm, megrántottam a vállam, és rágyújtottam, hosszan, mélyen leszívva az első slukkot, kinyújtóztatva… Tovább »

         No, valahogy így érzem magam az utóbbi időben, loholok a célom után olyannyira, hogy minden energiámat felemészti, borzasztó fáradt vagyok, de mérhetetlenül boldog! 🙂    Munkát kaptam! 🙂 Nem is akármilyet! Azt csinálhatom, amit a leginkább szeretek, méghozzá olyan csapatban, aminél kívánni sem lehet jobbat! 🙂 Cukrászkodom, legalábbis nagyon úgy csinálok,… Tovább »

    Jupíííí, előléptem hígítónak! 😀 Mármint blogvilág tekintetében, egyesek szerint, ez azt jelenti, hogy névtelen senkiből már legalább ott vagyok a palettán, hisz minden föstő nélkülözhetetlen kelléke ez is nem? 😀     Sajnálom, ha előző posztom vérig sértett pár embert, tartom magam ahhoz, hogy egy blog írása felelősséggel jár, és rossz élc viccelődve írni… Tovább »

   Úgy kell nekem, megérdemlem, hogy még mindig az utat keresem, hogy a lehető legjobbat, legszebbet, legtutibbat tudjam művelni szerény adottságaim közepette, úgy kell nekem, hogy első benyomás ellenére mégis továbbolvastam, és ki is próbáltam, ráadásul pont most… :/     Történt, hogy mint mindig, átböngésztem a gasztroblog-gyűjtő oldalakat, és fennakadt a szemem az egyik… Tovább »