Cickókat kértek, Svájc lobogójába öltöztetve, azaz vörös az egész, középütt egy fehér kereszt. Lányom szerint fordított nővérke, és még csak nem is tudja mennyire igaza van! :DD 😉
És ha már tudtam róluk, hogy finnyásak a magyar sütikre (speciel ők, a többi hegyi emberről nem tudok nyilatkozni), gondoltam felspécizem ezt a tortát, hátha sikerül egy kicsit különlegeset mutatnom nekik.
Azt is nézegettem, hogy csomó cicitorta úgy néz ki a neten, hogy két golyó egymás mellett bimbókkal, azt kakukk. Szerettem volna, ha egy kicsit élethűbb, ha enyhén széttartó, alul kerekebb, felül lejtősebb, akárcsak az igazi. Szó-szó, majdnem sikerült maradéktalanul eltalálnom a formát, de elsőnek szerintem nem olyan vészes.
A “nyak” és a “derék” pedig nem keresendő, hisz a lobogó négyzet alakú, ezt próbáltam érzékeltetni Balázs kérésére. Szerintem meg észre sem fogják ezt venni, mármint hogy négyzet alapú. 😀
És akkor jöjjön a recept, ami szerintem így együtt frenetikusan ízletes lett, a csokitorták királya eddig, legalábbis az én ízlésemnek! 🙂
Tészta: Kiskukta 4 tojásos, plusz 1 narancs reszelt héja.
Krém:
2 tojás
2 evőkanál liszt
16 dkg cukor
2 evőkanál kakaópor (ét)
2-2.5 dl tej. (függ a liszt és a kakaópor tulajdonságaitól)
1 késhegy fahéj
1 késhegy őrölt szerecsendió
……………………………………………….
1 tbl étcsoki
20 dkg vaj
Ezt nagyon óvatosan, minimum lángon, folyamatosan kézi habverővel kavarva puding sűrűségűre főzzük. Amint levettem a tűzről belekockáztam a csokit, kihűlésig kevergettem, amikor már langyos volt, géppel beledolgoztam a vajat. Egy órát hűtőben csücsült töltésig. Nagyon hálás krém, jól kenhető, jó állagú, fagyáskor jól kifagy, marcipán alá is kitűnő, nem olvasztja, jól megférnek egymással.
A kihűlt tésztát 4 lapba vágtam, kettő lap az alap, a többiből faragtam ki a mell lapjait.
Főztem még egy szirupot is, 1,5 dl víz, 6 dkg cukorral, forrás után hűt, bele egy narancs leve és 2 evőkanál rum. Ezzel locsoltam meg minden egyes lapot töltés közben. Voltak leeső darabok, meg krém is bőven, szóval kóstolót tartottam, és hmmmm, jól sikerült! Kíváncsi vagyok a svájciaknak hogy ízlett.
Már hogyne! repülök! 🙂
Beugrasz hozzám?
Köszi Tejszínhab! :)) Mindjárt csekkolom a tiéd!
Nagyon élethű! 🙂 Végre nem a szokásos 🙂 Gratula, nagyon ügyi megoldás. Amikor én cicitortát készítettem, nekem is elegem volt a “sabloncicikből” és újítottam egyet, de a tiéden ez a svájci vonulat… bírom a stílusod 😀
Az ott overall izé all over…nem megy ez ma nekem..)))
Én tuti feltenném-a saját helyemben. Nekem már tele van a … ezekkel a középszerű állítólagos gasztrobloggerekkel. Száz százalékos leképezése az országnak. Blognagyi tapsikolós mentalitás ovarall. Ez legalább vmi sex bébi..)))
Nagyo szuper lett ez a svájcici!
Jaj, nem, dehogy tennék ilyet, azaz volt már nem egy, nem kettő, de azért azokat nem teszem közzé sehol!! 😀 Ezt is meggondoltam kétszer, aztán úgy döntöttem, hogy tele van velük a képnézegető, meg különben szerintem ez még a szolidabb fajta. 🙂 (osztálytalálkozómra például egy tartalmával teli ágytálat kellett vinnem, hát tényleg élethű lett, még sárga zselatin is körbefolyta a produktumot, és még perforált papír is volt benne. A rengeteg vigyorogva fújoló, undorodó ováció közben az azóta sebészeti főnővérré vált osztálytársam belebökte a villáját a csokis marcipán kakiba, és közölte: mennyei! 😀 Na, onnantól pikk-pakk elfogyott az amúgy tiramisu torta! 🙂 )
Nem is merek belegondolni mi lesz a következő…)) De megnézném a bloggyüjtő oldalakat lapozgató blognagyik és anyukák arcát, amikor egy nagy marcibráner mered a szemük elé!:DDD