Málnás-joghurtos pillangós torta

Kedves egykori osztálytársam talált meg a kéréssel, hogy egy nagy virágot készítsek, ami csajos legyen, meg még több virág legyen rajta, meg málnás legyen, meg joghurtos. 🙂

Még mindig bennem van, hogy nem szívesen faragom le a tortát, inkább legyen benne az a tészta és krém, ami lehullana. Így nem virág alakú, de nagy virág lett, a cicánál, Tomnál s egyéb tortáimnál megszokott domborműves megoldással. Ha már óriás virág, nem igazán tudtam, hogyan halmozzak rá még több virágot, ezért inkább maradtam a pillangóknál. Ha már épp a napokban újítottam az eszköztáramat egy készlet pillangó-kiszúróval, hát be is avattam őket. 🙂

Még mindig kicsit otrombának érzem a lepkéimet, nem annyira légiesek, mint szeretném, még rá kell jönnöm, hogy hogyan tudom elérni azt a hatást. Bár ezek rendes marcipánból vannak, a lehető legvékonyabbra nyújtottam, ami jelen esetben 2-3 mm. Azt hiszem a kövi az zselatinos cukormasszából lesz, azt még vékonyabbra lehet nyújtani, valamint nem fognak elfeküdni a szárnyak a párától, mert kőkeményre ki lehet szárítani.

A töltelék pedig málnás joghurtos tejszínkrém lett, itthoni körülmények között az első ilyen.

Felolvasztottam 30 dkg málnát, adtam hozzá két kis doboz málnás joghurtot, és az egészet felfőztem egy adag zselatinnal. Míg hűlt, felvertem fél liter növényi habot (az igazi tejszín nem csípi a búrám, nem is kísérleteztem ezúttal), és óvatosan összekevertem a már langyos málnával. Eléggé behúzta a gyümölcs a krémet, azaz nemhogy ellágyult volna a meghatottságtól, hanem még kőkemény vigyázba is vágta magát, amiért végtelenül hálás voltam. 🙂

Betöltöttem, hűtöttem, burkoltam, domborítottam (hihetetlen, mire nem jó egy üvegpohár, és egy lendületes kéz), festettem, pillangóztam, színes, lila szórócukorral tündéresítettem őket. Szerettem készíteni, még most is szívem csücske. 🙂