Hazafelé tehát bevásároltunk, vettünk mindent, ami csak elhangzott: kekszet, banánt, citromot, almát, étcsokit, teát, rizst. Meleg, fűszeres étel tilos, kivéve az utált sóskrumplit.
Úgyhogy most kreáltam. Összenyomtam a banánt, csak úgy kézzel, ráreszeltem az almát, meglocsoltam citromlével, leheletnyi cukor, ét csokoládé kis kockákra vágva, meg egy marék tört keksz.
Ezt a “salátát” ette most ebédre hatalmas jókedvvel., hogyaszongya: – Szeretem ezt a doktornénit, mulatságos, hogy édességet kell ennem ahhoz, hogy meggyógyuljak! 😀
Persze, hogy megirigyelve ezt a finomságot, még négyszer el kellett készítenem aznap. 🙂
Most már viszont kezdi összeszedni magát a nagyfiú, azaz van energiája megtölteni a lakást zajokkal, szaladgával, kekeckedéssel, szóval nem aggódom! :))
Hát ne arra gondolj, hogy megmarkoltam, és fröcsögött össze-vissza! 😀 Szépen kezet mostam, ahogyan kell, majd kézzel kis darabokra téptem, így jó? A villa túlságosan péppé nyomja, ha késsel csinálom, akkor meg olyan túl szabályos na! :)) A kéz mindig kéznél van, hihetetlen dolgokra vagyunk vele képesek! :)))
Milyen választékosan fejezi ki magát a kiskrapek! 🙂 De ugye nem kell komolyan vennem, hogy kézzel nyomtad össze a banánt? Biztosan villával-t akartál írni. 😉 A rizsnyák egyébként pontosan olyan undi dolog, mint ahogy a neve is sugallja. 😀
Egyedül a “rizsnyák” nevű cuccot nem volt szívem megcsinálni, Tejberizs tej nélkül, vízzel, nyákká főzve…brrr. Inkább még banán. 🙂
Látom, mindent felhasználtál, ami nem tiltólistás 🙂 Ilyen salit én is elnyammognék az tuti 🙂