Hogy a Gyűrűk Ura legenda, az nem kétséges. 13 évesen olvastam ki először a könyveket, és aztán újra és újra, mert mindig ad valami újat, valami mást, épp azt, amire akkor szükségem van. Hatalmas alkotás. Meglepő módon a film is tetszett, bár nyilván csak gyenge másolata a fantáziánkban zajló történéseknek olvasás közben. Nem én vagyok az első, aki szerette volna megvalósítani az ott felbukkanó dolgokat, erre a receptre is barátnőm, Mona hívta fel a figyelmemet. Párjával együtt ők is nagy könyvfalók. 🙂 A “Nemsós” fantázianevű (angol néven persze…) oldalon találtak rá. Oda a Mr. és Mrs. Smith nicknevű felhasználó töltötte fel, de körülnéztem tucatnyi külhoni oldalon, hogy jobban körüljárjam a dolgot.
Kivétel nélkül mindenki édeskésen, linzerszerűen képzelte el, ami nincs ellenemre. Kicsit változtattunk itt-ott, ahogy a mi képzeletünk igényelte. Kíváncsi lennék Tolkien milyen ízt érzett a szájában, mikor írta. 🙂 Szóval a recept:
Lembas
3 bögre finomliszt
1 csomag sütőpor
1/2 tk só
1 tk szódabikarbóna
1/3 bögre barna nádcukor
1/2 tk fahéj
1 citrom reszelt héja
1 vaníliarúd magjai, vagy 2 vaníliás cukor
17 dkg hideg vaj (nem margarin!)
2 evőkanál gold szirup
2 dl tejszín
1tk narancsvíz
A gold szirup külön bejegyzést érdemelne, hiszen elképesztő, milyen egyszerű otthon elkészíteni. Amit a recept kíván, az boltban véve igen borsos áron szaladgál, így utánaolvasva megcsináltam magam. Nem kell hozzá más, mint 10 dkg barna nádcukor, 1 dl víz, késhegynyi citromsav, hogy invertáljuk, azaz megakadályozzuk a kristályosodást. Lassú tűzön szirupot főzünk belőle, közben vizes ecsettel lemossuk az oldalára tapadt kristályokat, lehabozzuk, és megvárjuk, míg nagy, lusta buborékokat vet, és az állaga már majdnem mézszerű. Kihűlve tovább sűrűsödik, végül egy virágmézre hajazó sűrűn folyó, eszméletlen finom szirupot kapunk, ami sokkal-sokkal finomabb, mint a répacukros átlátszó társa.
A narancsvíz újabb kihívásnak tűnik, de egyszerű, egy narancs alaposan megmosott héját nagyon vékonyan, a fehér rész nélkül levágjuk, kis üvegben tiszta vizet ráöntve egy hétig hűtőben, időnként megrázogatva érleljük. A víz jön a sütibe, a héj pedig kandírozva lesz. 🙂
A folyadékokat kihagyva mindent egy tálba halmozunk, és gyors, hideg kézzel elmorzsoljuk a vajat a száraz anyagokkal. Ráöntjük a szirupot, narancsvizet és a tejszínt, omlós tésztát gyúrunk, amit két órára hűtőbe teszünk.
Végül 3-4 milliméter vastagra nyújtjuk, kockákra vágjuk, és sütőpapírral fedett lemezen 190°C-on maximum 10 perc alatt megsütjük. Szép aranysárga az alja, és még puha, fehér a teteje mikor kivesszük. Nem szabad barnulnia!
A végeredmény ugyanolyan, mint a leírás, szuperomlós, laktató, rájárós süti, igen különleges ízzel. Simán megérte a macera, a bográcspartin nagy sikert aratott a friss, ott helyben sütött, még langyos falat! 🙂
Hú, ez jó!:D Bár én inkább valami sós, kétszersültes verziót képzelek el – engem egy édes valami nem tudna egész nap jóllakottan tartani, mivel úgyis ennék belőle még… Na de ez az én problémám, szerencsére nem nekem kell elgyalogolni Mordorig. 🙂 Ha még nem olvastad a Gyűrű keresését, azt tudom ajánlani – minden ami a Gy.U-ból, Szilmarillokból, Babóból kimaradt. Pusszancs!
Én is imádom a könyvet és szintén meglepő módon a filmet is! Ez nálam a lehető legritkábban fordul elő, általában borzalmasnak találom a filmváltozatokat, tipikusan saját fantáziavilágba elmerülő könyvmoly vagyok….:)) A tündekenyered fantasztikus, muszáj lesz megsütnöm amikor újra nekiállok a könyvnek!
Jó biza, ha örök gyerekek maradunk !