Stephen King nyomában rémüldözünk a sivatagban / Desperation cake from Stephen King

Érdekes feladatot kaptam, borzasztóan élveztem, mivel nagy King rajongó vagyok én is. 🙂 Az egyik kedvenc regényem a Rémület a sivatagban (eredetileg Desperation) című igazán borzongató történet, és most eljött a pillanat, hogy a kulcs-színhelyet tortaként formázhattam meg. Mivel a torta picike, 12 szeletes, túl grandiózus terveim nem lehettek, tehát az oltár elmaradt, viszont próbáltam apró utalásokat belevinni.

A sztori szerint az egyik bányában véletlenül feltártak egy ősi oltárt, és szabadjára engedték a gonoszt, egy ősi lelket, aki kíméletlenül, az emberek, állatok testét bitorolva próbál kitörni. Az akkor még kínai munkásokkal üzemeltetett bányát borzalmas (emberi) veszteségek árán sikerült akkor lezárni, de nem is olyan régen újra feltárták, így az iszonyat megint tombolt. Pár turistaként odavetődött, és a bajban összekovácsolódott figura jár a végére és oldja meg egyszer és mindenkorra a dolgot, nem kevés áldozatot vállalva.

Az ősi entitás különféle apró szobrokkal, úgynevezett Can Tah-okkal segíti saját testváltását, ezek különféle kicsavarodott, egymásból születő állatokat mintáznak, ezeket próbáltam megformázni és színekben hozni, ami nem volt egyszerű. Puma, pók, kígyó, holló került így rá, valamint kínai írásjelekkel vésett törött gerendák, törmelék, és az ősi kút, ami narancsos, feketés színekkel bír, és az abból előtüremkedő testetlen szellemszerű izé.

Középen az a pötty szimbolizálja a forrást, ahonnan mindig előbukkan, és amit a végtelenül bátor főszereplő saját magát feláldozva robbant be. A munkámban való elmélyülést nagyban segítette, hogy a  burkolt, de még nem díszített tortával a hűtőben (csak halvány fogalmam volt, hogyan is fog kinézni) este ágyba bújtam, végigpörgettem az adókat, és mit adtak le az egyiken? Nyert. A filmet. Mohón néztem újra végig, telítődve a hangulattal, aztán másnap reggel újult ihlettel ugrottam neki. Én imádtam, az ünnepelt szintén, szóval most legyen akármilyen undi, ez a pillanatnyi kedvencem! :))

Ja, az íz elmaradt, a már sokadszorra készített nagy kedvenc adta az alapot, az először a fatörzs tortában felbukkanó réteges cappuccino íz szerepelt a burkolat alatt.