Újabb fordulóhoz érkezett a Blogkóstoló, ezúttal Teller-cake a házigazda. Egy kedves újonnan megismert bloggertársamat sorsolta nekem, Csigabigét, akinél meg is találtam azt a desszertet, amit már régen kiszemeltem, de még sosem álltam neki. Bennem élt egy ízkombináció, így hát természetesen átszerkesztettem a receptet arra az ízvilágra, amit régóta dédelgettem fejben. A név is másként él, Csigusznál Szentgyörgyi palacsinta, én Szent György-hegyi palacsintaként ismerem, főként a bor miatt, hiszen eredetileg nem puding, hanem borsodó fedi a tésztacsigákat. A borról lett elnevezve. :)) (amilyen borom most nekem természetesen nem volt, és csak ezért nem is vettem pont olyat, de azért próbáltam megadni a módját)
Egyúttal Szofikához is jelentkezem a nála futó SAD, azaz Süss! Alkoss! Díszíts! 19. fordulójára, ahol most a Dió vs. Mák a játék témája. Gondolom egyértelmű, hogy a dió mellett teszem le a voksom. 🙂
Szent György-hegyi palacsinta
Palacsintához:
40 dkg liszt (fele rétesliszt)
3 nagy (vagy 4 kicsi) tojás
nagy csipet só
1/2 dl olaj
2 dl tej
szénsavas ásványvíz / szóda
Töltelék:
30 dkg darált dió
20 dkg finom kristálycukor
Sodó:
5 tojás sárgája
10 dkg cukor
200 ml tejszín
200 ml Szent György-hegyi Rizling (helyett nálam most vörös, de ez lenne az eredeti, ezt változtattam egyedül)
12 dkg vaj (! nem margarin!)
1 tasak vaníliás cukor
Hab:
5 tojás fehérje kemény habbá verve
3 evőkanál házi baracklekvárral.
Palacsintát sütünk a megszokott módon, annyi szódával felengedve a tésztát, hogy vékonyak legyenek, azaz a merőkanalat befedi a massza, de nem túl sűrű. Olajozott palacsintasütőben kijön belőle kb. 30-35 darab. Cukrozott dióval megtöltjük, feltekerjük, majd minden tekercset három felé vágunk, és egymás mellé hőálló tálba vagy kis tepsibe állítjuk.
A sodó anyagait lábasba téve nagyon alacsony lángon sűrűre főzzük, vigyázva, hogy a tojás ne csapódjon ki, óvatosabbak gőz fölött is készíthetik, úgy picivel lassabb, de akkor is folyton keverni kell.
A palacsintákra ráöntjük a kész sodót, kicsit hozzáütögetjük az egészet az asztalhoz, hogy a légbuborékok feljöhessenek, helyükre sodó folyhasson, majd előmelegített 180°C-os sütőben addig sütjük, míg a szósz megköt. Ez nem sok, kb. 10-15 perc. Addig a habot keményre verjük a baracklekvárral, csinos kis halmokat rendezünk rá, és már csak addig sütjük, míg szép színt kap. Én abban a pillanatban elzárom a sütőt, amikor így visszateszem, és a lassan hűlő sütőben 10 perc alatt megtörténik a csoda. Elkészültünk. :))
Most jön a legdurvább rész: meg kell várni, míg kihűl egy kicsit, így ugyanis képtelenség normálisan szeletelni, csúszik-mászik, szétesik a tányéron, de Dina az Dina, persze megpróbálta, és pórul is járt, de ha egyszer egyikünk sem tudott ellenállni az eszméletlen illatoknak?! 😀
A szebb fotók ma reggel, már hűtőben lehűtés után készültek, ám a habon látszik, hogy utálja a szeletelés utáni hűtést, szóval mea culpa. Viszont fenséges, igazi nagymenő desszert, jelen pillanatban lazán leköröz bármit ízben. (és akkor is langyosan a legfinomabb, akárhogy is néz ki. pont. 😀 )
Nagyon jól néz ki! Ma megint tanultam valami újat! 🙂 Finom ízkombinációt hoztál össze 🙂
Ugye?? 😀 Épp most gondolkodom újabb variánson, mert muszáj duplázni. :)))
Gyönyörűséges lett a pirult habcsúcsokkal! 🙂 Nagyon guszta lett, főleg az utolsó fotón! 🙂 Mi sem bírtuk kivárni, hogy kihűljön, tényleg langyosan a legjobb! :)))
Zseniális ez a desszert ! Rögtön leharapom a monitorról 🙂
Ha így van, és újra nekiállsz, fénypost ide is! :))
Próbáljátok ki, mert tényleg verhetetlen, baromi finom. Lányom itt hisztizik, mert bár vacsi után, és reggelire is ezt evett, most úgy döntöttem, hogy muszáj várnia, Öcsi is tuti kérne még. :))) (lehet újra neki kell állnom?? 😀 )
Eredetileg blogot kóstoltam, de tudtam, amikor nekiálltam, hogy diós lesz, mert úgy akartam. Aztán eszembe jutott Szofika, és az ő kiírása, tehát miért ne? Méltó versenytárs! :))
Ez igen kedves kartársnő, két legyet egy csapása? :-DDD Még szerencse, hogy ilyen gyönyörűséget hoztál! <3 Kedvem lenne egy nagy kockát most bekebelezni, persze csakis langyosan! 🙂
Most így ebéd előtt, éhesen, kínzás volt idejönnöm. :-d Nagyon kívánatos az a “szeletke”, ma egész nap csak ezen fog járni az agyam. :d
Úúú, engem meggyőzött! Leginkább az aranyszínű tojáshab a tetején! 🙂
A címet olvasván a klasszikus palacsinta kinézetet vártam, és mivel nem azt találtam, kíváncsian olvastam a receptet, hogy lesz a palacsintából ilyen formás kocka alakú szelet?Elég munkaigényes finomság, de a végeredményt elnézve megérte a fáradozást.Nagyon jól mutat, és nagyon finom lehet!