Egykori kedvenc osztálytársam kislányának szülinapjára készült ez a példány, Őrülten kíváncsi vagyok, mit szólt hozzá, ugyanis az én régi képeimet nézegetve sóhajtott fel múltkoriban, hogy olyan jó lenne egyszer egy pacitorta! :)) Hát most teljes titokban készültünk rá, ráadásul szerintem eddigi legjobb pacim jött össze, remélem sikerült meglepnünk! 🙂
M@rtival ellentétben én nem tetriszeztem a kieső darabokkal, mert mivel tudjuk, hogy nasiőrültek vagyunk, ráizgultunk egy jó adag puncsgolyóra, így inkább sütöttem egy nagyobb tésztát, és 3 lapba vágtam. De képekben könnyebb:
Nagyon fincsi puha, omlós tészta sikeredett, amitől viszont nagyon beparáztam a technikai oldalt tekintve, de majd kiderül, hol is volt ebben a bibi.
Itt már ráapplikáltam az első adag krémet. Habzsákkal, utána késsel elmasszírozva. Ja, és már füle is van, ezt az egyik leeső tésztadarabból kanyarítottam ki. Kezdem kitapasztalni, hogy milyen krém is jó a tortába (cirka 200 db után már időszerű…), ami betöltéskor habos, engedékeny, viszont stabil, mikor már kifagyott.
A kész, betöltött alak, elsimogatva, a nyakánál megfaragva. A legfelső tésztalapom még kenés előtt bekarcoltam az ívet, majd késsel úgy fél centi mélyen bevágtam, és a nyaka felől megdöntött késsel ék alakban kivágtam.
Marcipánból aládolgoztam, hogy a kiemelkedések, huplik ott legyenek mindenütt, ahol kell. A csíkok, darabok széleit ujjal nagyon elvékonyítom, hogy lehetőleg ne rajzolódjon ki éles határvonal ott, ahol nem kell. És igen, ilyen, amikor krémezés után próbálunk faragni, a pofa száj felőli részén szépen feltéptem a tésztát.
Furán rózsaszínnek hat ez a kép, pedig szép beige, azaz halovány kakaópor színezetű marcipán került fel. Egyben bemutatnám egyetlen simító eszközömet, nélkülözhetetlen társamat, az anyutól kunyerált kb. 1000 éves jugó kést, ami rugalmas, éles, és különben is mit nekem méregdrága amcsiból hozatott műanyag csodamicsodák! 😀 (baromira irigylem azokat, akik már rendelkeznek velük…sóhaj).Életem eddigi leges-legbonyolultabb bevonása volt, komolyan azt hittem, sosem fog sikerülni, erre tessék. 😀
Innentől pedig mint egy ovis kifestő, mindenki kénye-kedve szerint kreatívkodhat, színezhet, festhet, pakolhat, leszedhet, lemoshat, újra festhet, megint lemos, megint fest, a felázott marci miatt behűt, szárít, elregéli az ősöket, vinnyogva figyeli az órát, majd újra fest, szívja a fogát, úgy hagy, felpakol, vizes ecsettel porcukrot mos, majd mosolyogva átnyújt, dicséretet bezsebel.
Ígértem, hogy kiderül, hol a bibi a túl puha tésztával való zsonglőrködésben. Az áthelyezés. Két lapos szakácskéssel két oldalról felemelve áttettem cukitálcára, majd szörnyülködve vettem észre, hogy a nyaka feladta a gyötrést. Megrepedt. Most már pedig ez van. Beusnak nagyon tetszett, ez a lényeg! 🙂
Hú, nagyon drukkolok! :))) Majd mutizd meg a végeredményt, jó? 🙂
köszönöm a tanácsokat, ma kiderül,mennyire vagyok ügyes és tudtam megtanulni tőled a fortélyokat:)
Nem csak megtaláltam, közzé is tettem, mert nagyon tetszik, ahogy az ecsettel-grafittal bánsz! 😀 A rengeteg lovas tortáért meg a gyerkőcök felelősek, tényleg nem tudom, mi ez a hóbort minden lányzónál (most is póni-torta készül). A laptopodat meg simán újra kéne húzni, miután lementettél minden fontos doksit, aztán alaposan átvizsgálva a lementett cuccot visszapakolni rá. Ez nálunk cirka 3 havonta játszik. Nincs valami megbízható ismerősöd aki újratelepítené? Baromi messze vagy, szívesen felajánlanám párom segítségét (naná, hogy más p…vel verem a csalánt).A letöltögetést meg kimondottan kerülöm, képes vagyok tollal leírni papírra, ami érdekel (micsoda kőkorszaki antisznobizmus, katasztrófa!). De tényleg, már túl sokszor nyaltam be különböző nem kívánt apróságot.A profi tortás meg még vágyálom egyelőre, de mindent megteszek, hogy közelebb küzdjem magam az ászokhoz! 😀
Nem..nem! Arra gondoltam, hogy mióta a gyűjtőket nézegetem – kb. 4 hónapja – a lófej állandó pörgésben van a tortás blogokon. Különben ahhoz képest, hogy nem tettem linket, igen hamar tudtad mit kell nálam keresni!)) Ja, igen persze művészeti suliba jártam, de már mikor oda felvételiztem tudtam lovat rajzolni(is). Volt/van egy lovarda nem túl messze tőlünk, és én kiskoromban kijártam oda rendszeresen. A ló-és szénaszagot azóta is szeretem, és nagyon gyűlölöm, ha valaki lóhúst eszik!Azért vagyok ki, mert kb. 3 éve vettem a laptopom, és egyszer sem volt vele gond. Akkor kezdődött, amikor megpróbáltam letölteni a Kifőztük-et. Ezeddig is jelzett vírusokat, de lazán végzett velük. Ezt a…már nem bírta! De majd elviszem rendbe rakatni, csak nem szeretem sehol otthagyni a gépem, mert ki tudja mit nyitnak meg benne. Ja, a net…képzeld volt egyszer olyan, hogy napokig nem lehetett csatlakozni rá (Pannon mobil net). Szerinted? Ez a probléma kizárólag Békéscsabán működött az egész országban…naná!!!Fiam és PROFI TORTAKÉSZÍTŐ is, nem??!!!)))
Mizéria? 😀 Rákérdeztem Mártira, ő leírta, én megígértem, hogy leírom, aztán nagyon hamar be is érett az ígéret, ennyi. 😀 Tanulási folyamat édesem, nem más. Egymást figyelve fejlődünk tovább az egyre igényesebb kreációk felé. :)) Lánykám is lóbolond, de rajzolni szabad kézzel nyista, viszont telefirkált mindent ilyen állatszerű dolgokkal, amiket persze mindig égig magasztaltam, aztán vettünk neki egy gyerekeknek szóló profi rajzoktató könyvet (persze lovasat). Tudod, körök, arányok, skicc, segédvonalak, árnyékolás, stb. NEKEM sokat segített! :DDAblakok?? hja, azok fagynak télen-nyáron. Csak hogy megnyugodj, elmesélek valamit: Samsung telóm van, ami über-kircsi tapogatós, meg hű, de kérlek saját illesztőprogi kell neki, hogy a képeket feltehessem a gépre, ahonnan idejuthatnának. Namost. A mi Ablakaink úgy döntöttek, nem szeretik ezt a programot, médiatárként sem tudom felnyomni, ha mégis beindul a dolog, a Win fogja magát és összerogyik (párom kitörő lelkesedéssel fogadja a jó hírt). A másik gép (a kisszobai) édesen csinálja amit kérek tőle, viszont ott meg a net carakszik, nem és nem akar hálóba csatlakozni ezzel a nagygéppel. Külön 2-3 órás könyörgés, mire képes vagyok összehozni egy nyomorult bejegyzést. :DD DE: profi programozó leszek, mire blogszülinapom lesz! 😀
Átmentél Keresztapába?)) Mi ez a lófej készítési mizéria a tortablogokon? Látom mást is megfogott a kés, nekünk is volt ilyen! Retró forever!)) Most van ilyen divatos színes flincflanc késünk, de az már akkor tompa miután megfentem…pedig nem is kínai…ja, elvileg! Mi ez a lányod lovas rajziskolája? Ja, amúgy újra telepítettem a windows-t, de még így is b@szakodik a dög!
Ó, Márti, Köszi, bár látod, hogy Te kellettél hozzá! Jó alapötlet nélkül bizony nem tudnék építkezni! :)) És valóban élveztem, kicsi lányom is paripabolond, így sok jó tanácsot kaptam tőle, még a lovas rajziskoláját is elővette nekem, meg az internetet is együtt bújtuk formákat, színeket keresve, szóval csak össze kellett gyúrni egy összképpé a bázist a sok infóval. 🙂 Külön élvezet, amikor minden alapanyag szépen idomul az ember akaratához, most a marcipán is sokkal simulékonyabb volt, amiért nagy hála ott fent a Nagytesónak! :DKrisz! Köszi! 🙂 Épp most bújom az oldalad, nagyon tetszetős! :)Tejszínhab, ugye, hogy ugye? Ugyanolyan hiányozhatatlan darab, mint az NDK kávédaráló! 😀 A jó öregek tudtak valamit, amit a mostani “eldobható” világunkban hiába is keresnénk! :))
Állati jó lett! Nekünk is van ilyen jugó késünk :)))
Nagyon helyes lett a pacikád! Ügyes vagy!
Aztiiii! Ez aztán igazán szépen, részletesen kidolgozott paci lett. Minden rajta van, ami kell! Jobb, mint az “eredeti”! ;-)Érződik a leírásból, hogy a készítés minden perce szórakozás volt számodra (a bibit leszámítva – hihi). Ugye, hogy nem is volt bonyolult? Egy teljesen új, egyedi példányt alkottál! Gratula, dícséretet bezsebelheted jogosan!
Köszi! 🙂
Szuperjó paci! :)))