<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Dina világa</provider_name><provider_url>https://dinavilaga.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Dina</author_name><author_url>https://dinavilaga.cafeblog.hu/author/edina-kalocsaigmail-com/</author_url><title>Házi ketchup</title><html>&lt;div dir=&quot;ltr&quot;&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;https://dinavilaga.cafeblog.hu/files/2013/08/ketchup.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://dinavilaga.cafeblog.hu/files/2013/08/ketchup.jpg&quot; height=&quot;640&quot; width=&quot;514&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;Oké, oké, ne rémüldözzünk, nem váltok profilt, de ezt egyszerűen nem hagyhatom titokban! :) Mellesleg édeskés ízvilág, és még gyümölcs is van benne! Tehát jöjjön életem első, de mindenképpen ismétlést kívánó ketchup befőzése. Hogy honnan a recept? Hát innen fentről - mutogatok a homlokomra - mert régen anyu is és mami is főzött be fűszeres paradicsommártást, amire az lett írva csupa kacskaringós betűkkel, hogy &quot;kecsáp&quot;, hiszen annyira nem volt még mindennapi a cucc, hogy csak a kiejtést tudtuk. :D Beszerezni sem volt egyszerű mindent, de azért megoldódott mindig.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Nagyszüleim kertjében roskadásig termett a paradicsom is, tehát a fő összetevő mindig kéznél volt.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Jöjjön tehát a kútfőből, emlékekből, megérzésből és ízlésből összetákolt recept, ami nagyon-nagyon jól működött, és eszméletlen fincsi. A most befőzött mennyiséget írom, ezt bátran lehet sokszorozni, ez csak pár kicsi üveg most.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;5-6 kiló érett, húsos paradicsom (nem bolti lédús, íztelen izé, ez barátnőm kertjéből való)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;1 kis fej vöröshagyma&lt;/div&gt;&lt;div&gt;2 gerezd fokhagyma&lt;/div&gt;&lt;div&gt;2 szál sárgarépa&lt;/div&gt;&lt;div&gt;2 alma&lt;/div&gt;&lt;div&gt;1 kis darab, hüvelykujjnyi friss gyömbér (vigyázzunk, a túl sok szappanízűvé teheti!)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;zöldfűszerek   (ződszarok, ahogy anyu mondaná, azaz oregánó &quot;öreganyó&quot;, bazsalikom, rozmaring, zsálya, de jelen esetben kiváltható pizza fűszerkeverékkel is)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;só&lt;/div&gt;&lt;div&gt;bors&lt;/div&gt;&lt;div&gt;csipet erős pirospaprika csak a pikantéria miatt &lt;/div&gt;&lt;div&gt;cukor&lt;/div&gt;&lt;div&gt;2 evőkanál étkezési keményítő&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;A fűszerekhez direkt nem írtam mennyiséget, nem is tudnék, ezek érzésből, ízlés szerint adagolandók.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;A zöldségeket, gyümit megmossuk, megpucoljuk, nagyvonalú kockákra daraboljuk, és nagy fazékba halmozzuk, mérsékelt lángon rotyogtatjuk, míg fel nem puhulnak. Még csak a só, bors, és zöldfűszerek kerültek rá. Ekkor én botmixerrel segítettem az elvegyülést, majd nekiálltam szitán átpasszírozni. Aztán egy másikon, mert nem jött be. Aztán előkerült a tésztaszűrő is, de addigra már a plafon is piros pöttyös volt, és  a magok vígan visszacsusszantak a szmötyibe, szóval hangos LILI! felkiáltás után lányom leszaladt a másodikra Julika nénihez a passzírozóért...&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Miután pikk-pakk áttekertük a vöröslő csodát, és már garantáltan héj és magmentes volt, jöhetett a végleges ízbeállítás, felvett azért némi cukrot, hogy kellemesen fanyar, édeskés ízű mártásunk legyen. Meg most egy késhegy erőspaprika is jött, mert kedveljük, ha pikáns. Fődigélt még egy picikét (1 órát).&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Mikor késznek ítéltem meg, az egészet félrehúztam, kis adagot különszedtem. Ebben elkevertem a keményítőt, és folytonos keverés mellett visszaöntöttem. Újra lángon, és a massza azonnal elvesztette sötétrózsaszín zavarosságát, és vérpiros, áttetsző, pont eléggé sűrű, ketchupos állagot vett fel. Az ötletért külön köszönet Monának, aki nagyon okosan és praktikusan egy ketchupos üvegről leste el a titkot. :))&lt;br&gt;&lt;br&gt;Az üvegeket és a rápróbált kupakokat alaposan tisztára mostam, a szószt még forrón csurdig töltöttem, rá a kupak, és azonmód fejrállítottam őket. Persze a nagykés az üveg alatt vezette a hőt szorgalmasan. Így sterilizálódik az üveg, a kupak és a bentrekedt levegő is. Kihűlés után mehet a kamrapolcra. Nem kell semmiféle vegyszer, és a módszer működik minden lekvárral, dzsemmel is.&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;Baromi finom, nem bírom abbahagyni, sajnos már alig van belőle, szóval újra mennünk kell Julikához! :D&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;https://dinavilaga.cafeblog.hu/files/2013/08/ketchup2.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://dinavilaga.cafeblog.hu/files/2013/08/ketchup2.jpg&quot; height=&quot;542&quot; width=&quot;640&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>