<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Dina világa</provider_name><provider_url>https://dinavilaga.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Dina</author_name><author_url>https://dinavilaga.cafeblog.hu/author/edina-kalocsaigmail-com/</author_url><title>Kéményseprő</title><html>&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://1.bp.blogspot.com/-WSWeXYcvDy8/T2HGB4hHSnI/AAAAAAAAArI/6K-jHrr6BMA/s1600/F%C3%A9nyk%C3%A9p0445.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;640&quot; src=&quot;https://dinavilaga.cafeblog.hu/files/2012/03/Fénykép0445.jpg&quot; width=&quot;480&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;    Ez a torta már méretét tekintve is kihívást jelentett. A kéményseprő volt a lényeg, ám én nem tudtam más alapra helyezni még képzeletben sem, mint háztetőre. Viszont ezzel kissé megbonyolítottam a helyzetemet, mert nem akartam sok leeső darabot. &lt;/div&gt;&lt;div&gt;    Számoltam, osztottam, szoroztam, képzeletben faragtam, pakoltam, ami a megvalósításnál már kevésbé volt könnyed, tekintve, hogy nem Ytongból készült. Bele kellett számolni a krém magasságát és lágyságát (dobos) is, meg a tészta puhaságát. &lt;/div&gt;&lt;div&gt;    Próbáltam kissé ódon hatást elérni, a cserepeket is kissé bolondosra, csáléra pakolni. Mivel üresnek tűnt, tettem rá néhány levélkét, ami mondjuk még tavaly őszről maradt a tetőn. :) Már csak egy ólálkodó cica hiányzik, kár, hogy nem jutott előbb eszembe! :D&lt;/div&gt;&lt;div&gt;    Sajnos nemigen látszik a képen, de a  figura egy kéményen ül, ami szintén ki lett dolgozva. Egyébként ő az egyetlen, amivel tényleg elégedett vagyok, kezd kialakulni, hogy miből, hogyan, mikor, meg úgy általában kezdek ráérezni, ami nagyon jó érzés! Most elmondhatom, hogy élveztem a kialakítást, és minden jól alakult vele! :)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://3.bp.blogspot.com/--_VLUcHlwDY/T2HGH7loLPI/AAAAAAAAArQ/uNXJ58mo-f0/s1600/F%C3%A9nyk%C3%A9p0443.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;640&quot; src=&quot;https://dinavilaga.cafeblog.hu/files/2012/03/Fénykép0443.jpg&quot; width=&quot;480&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;  &lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;     Hogy a marcipán nem szeret igazán egyenes maradni az oldalakon, már meg sem lep, de nem és nem akarok vastag alávakolást, mert egyrészt plusz költség a vaj és cukor, másrészt meg ki nem állhatom, mert belerondít az ízhatásba. Ha ennek az az ára, hogy kevésbé stabil a torta és képes hullámosodni az oldala, akkor ez van. &lt;/div&gt;&lt;div&gt;    Mellesleg nem egy szigorú-tekintetű zsűrinek készült, ahol (többnyire) csak a külcsín fontos, hanem egy édesapának, akinek a meghatódott pillanatban ezek számítottak legkevésbé. :)  (meg ez tökéletes indok arra, hogy ne ostorozzam magam folyton :D )&lt;/div&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;</html><type>rich</type></oembed>