1.0Dina világahttps://dinavilaga.cafeblog.huDinahttps://dinavilaga.cafeblog.hu/author/edina-kalocsaigmail-com/<div></div><div><a href="http://4.bp.blogspot.com/-7GUCEIhnc7U/T2HIABpSt6I/AAAAAAAAAsw/nGlAIYJOzFs/s1600/M%C3%A1solat+-+20120225_002.jpg"><img border="0" height="480" src="https://dinavilaga.cafeblog.hu/files/2012/02/Másolat-20120225_002.jpg" width="640"></a></div><br><div>   Mivel városunkban (ami eleve iparváros) épült egy szép új gyár, ahol sok szorgos ember talált munkahelyet, muszáj volt repertoáromba illeszteni eme gumiipari üzem egyik termékét, az abroncsot. Formájában passzol a tortához, és kb. ennyi a hasonlóság a két dolog közt.</div><div>    Szóval a vasműs kubai vendégmunkások, a másik elektronikai gyár japán melósai, és a ruházati üzletek kínai tulajai után újabb ázsiai ország szakemberei (most kóreaiak) színesítik városunk látképét. Félreértés ne essék, az égvilágon semmi problémám nincs velük, külön kis játék a szembejövő mandulaszemű emberkéről kisakkozni, hogy melyik ország szülötte! :D (politikai csatározásokat nem áll szándékomban indítani, elég az, hogy eme "cép kici" gyárak láttán egyik szemem sír, a másik nevet, azt hiszem nem kell elmagyaráznom miért.)</div><div><br></div><div>    Visszatérve, még nagyon az elején akartunk felemás mosolyt csalni kedves haverom, Bánsz arcára, megünneplendő, hogy új munkahelye lett. Még elég kezdetleges a forma, viszont csokoládés tésztában vaníliás főzött krémbe beágyazva jó egy kiló banán került a süteménybe. Már megérte. :))</div><div><br></div><div></div><div><div><a href="http://2.bp.blogspot.com/-8009vySYalY/T2HIE-bS5OI/AAAAAAAAAs4/Q0_fbjOSH4Q/s1600/280915_240736059287158_100000522969612_879167_1354825_o.jpg"><img border="0" height="480" src="https://dinavilaga.cafeblog.hu/files/2012/02/280915_240736059287158_100000522969612_879167_1354825_o.jpg" width="640"></a></div><br></div><div><br></div><div>    Aztán a következő kedves barátnőm, Gina párjáé lett, aki hasonlóképp lelkesedett a nap mint nap szinte csak elvétve (ezerszer) kézbevett abroncs láttán. :D Hogy mi volt benne, már ha fejre állok sem tudom megmondani, azt hiszem ez gesztenyés volt.</div><div><br></div><div></div><div><div><a href="http://1.bp.blogspot.com/-eXlgaviDqCI/T2HIJ_LPBhI/AAAAAAAAAtA/4J8Jt9Ab_gw/s1600/327579_315848211775942_100000522969612_1160195_487832317_o+(1).jpg"><img border="0" height="480" src="https://dinavilaga.cafeblog.hu/files/2012/02/327579_315848211775942_100000522969612_1160195_487832317_o-1.jpg" width="640"></a></div><br></div><div>   Ez a futófelület megoldás jobban tetszett ugyan, viszont nem bírta a szállítás viszontagságait, és az élén körberepedt, sok volt neki a plusz réteg marcipán.</div><div><br></div><div>    És tadaa, az utolsó, mai darab, amit Kata barátnője kapott, aki egyelőre nagyon lelkes a munkahelyén, de gondolom ő sem a szívére szorított kézzel és szerelmes tekintettel a mámoros arcán vette át tortáját:</div><div><br></div><div><br></div><div></div><div><div><a href="http://2.bp.blogspot.com/-XkMXxjKb0KI/T2HIQmYhoqI/AAAAAAAAAtI/2eSl5NF3Oks/s1600/M%C3%A1solat+-+20120225_004.jpg"><img border="0" height="640" src="https://dinavilaga.cafeblog.hu/files/2012/02/Másolat-20120225_004.jpg" width="480"></a></div><br><br></div><div>    Kimondottan nem engedelmeskedett most a kezem alatt az anyag, elég hepe-hupás lett a középső rész (is), és a kis likak sem a legjobbak festve, viszont a futófelület kis tetriszjátéka kellemesen kikapcsoló volt, komolyan élveztem! :) (az írókáról ne beszéljünk, és természetesen azt az oldalát fotóztam, ahol belenyúltam az oldalába, hát persze, na mindegy. :D ) Ez a hatalmas abroncs vaníliás-túrókrémet kapott, telis-tele málnával és eperrel, nem csoda, hogy ilyen magas lett! :)</div>rich