<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Dina világa</provider_name><provider_url>https://dinavilaga.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Dina</author_name><author_url>https://dinavilaga.cafeblog.hu/author/edina-kalocsaigmail-com/</author_url><title>Csak úgy...</title><html>&lt;div dir=&quot;ltr&quot;&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://4.bp.blogspot.com/-NARg1uGmwTM/Twf68uqxjuI/AAAAAAAAAZM/czG2g92CwxA/s1600/cukor-nyelv.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://dinavilaga.cafeblog.hu/files/2012/01/cukor-nyelv.jpg&quot; height=&quot;400&quot; width=&quot;334&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;  &lt;br&gt;&lt;br&gt;    Teakert beindította a fantáziámat. Szörnyű ez a nő, folyton belemászik az ember féltve őrzött, kis édes titkaiba! :D Félcsuklóval lazán beposztolta kedvenc gyerekkori nyalánkságomat, a &lt;a href=&quot;http://teakert.blogspot.com/2012/01/szegeny-ember-turogombockai.html?showComment=1325921206622#c8059135145732176067&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;túrógombóc morzsát tejföllel&lt;/a&gt;! :)&lt;br&gt;   Odáig fajult ez nálam, hogy amikor már ügyes nagylányként kezelhettem a gázt, akkor anyámnak kifogyhatatlan készletének kellett lennie zsemlemorzsából és cukorból! :D Ó, de hányszor égettem oda, vagy hagytam tök szárazon, hogy felmarta a szájpadlásomat, de faltam, mintha az életem múlna rajta! :))&lt;br&gt;    Végtelenül szerettem a nasikat, és mivel sosem voltam az a kecses fajta, anyám próbált jó útra téríteni, de nem sok sikerrel. &quot;Édes lányom, ha ez így megy tovább, akkora leszel, mint egy ház!!&quot; Bejött...&lt;br&gt;&lt;br&gt;    Valahol drága jó nagymamim a ludas az ügyben. Majdnem minden hétvégén ott aludtam náluk, és persze rendszeresen sütött valami észbontó finomságot vacsi utánra. Ami kötelezően fél hatkor volt. Aztán már alvásra készen, megpancsizva együtt nézve a TV-macit, persze csimpaszka beindult, mami meg a spejzajtó felé vette az irányt. Vagy almát nasiztunk, vagy narancsot (micsoda ritkaság volt ez akkor), vagy valamelyik eltett befőttjét kezdtük meg, illetve a kedvencem, a sebtiben kevert főzés nélküli mogyorós krém (Aranka) került elő.&lt;br&gt;&lt;br&gt;    Ez odáig fejlődött, hogy nem telhetett el nap valami nasi nélkül. Ha anyám nem és nem volt hajlandó rá, megoldottam! :) A kamrában fellelhető alapanyagokból kivétel nélkül minden párosítást kipróbáltam, néha persze a legvadabb dolgokba is belementem, hátha...(azt hiszem a legdurvább a májkrémes kenyér szilvalekvárral).&lt;br&gt;&lt;br&gt;    Sima reci: végy egy kistálat, bele kókuszreszelék, cukor és tejpor. Nyami. (felkészülés a másnapi tejporveszteség miatti háborúra)&lt;br&gt;&lt;br&gt;    Ugyanez kakaóporral. Hmmm...&lt;br&gt;&lt;br&gt;    Vagy ha mardos a lelkiismeret a torkosságod miatt, pár csepp tejjel tedd gyúrhatóvá, alkoss kis gömböket, néhányat hempergess kókuszba, és tedd ki anyucinak reggelre mea culpa gyanánt.&lt;br&gt;&lt;br&gt;    Vagy végy egy tojást, válaszd ketté. Ha mindkét összetevőből fele-fele megy ide-oda, az sem baj. Egyikbe cukor, picuri liszt, kakaópor, másikat verd fel, kavard össze, nyalakodd el... (reggeli tülekedés a trón körül)&lt;br&gt;&lt;br&gt;   A durva az, hogy ez nem holmi múlandó gyerekkori, kinőhető bigyusz, ez maradandó.&lt;br&gt;   Olyannyira, hogy gyerkőceimet is sikerült megfertőznöm vele, és szánom-bánom, de mi tagadás, élvezem az esti közös nasikat. Persze amerikanizáció meg minden, szóval most már beficcen a bögrés 2 perces (ami lényegében ugyanaz, mint az egytojásos keverésem, csak bögrében mikrózva), meg az instant kakaópor kanállal, nutella kanállal, meg apa rohanása az éjjel-nappaliba fagyiért... (vagy csokiért, vagy nápolyiért, vagy ami van, csak édes legyen)&lt;br&gt;&lt;br&gt;    Szóval Drága Tea, így tovább, ne hagyd abba! :D&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;ui.: hogy az erkölcsi mondanivaló is itt legyen: utána szigorúan mars fogat mosni!! :D&lt;br&gt;  &lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;   &lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>