Mozart minitorta
Már nagyon régen szerettem volna kipróbálni az édességek egyik legjobbját tortaként. Mivel igen erőteljes ízvilág, inkább csak kisebb tortácskákban próbálkoztam meg vele. Először is alapos előtanulmányt végeztem, átolvastam a Mozart golyó történetét, a sokféle elkészítést. Aztán a mogyorónugát következett, hogy képben legyek a pontos arányokkal kapcsolatban. Mivel osztrák hagyományos édesség, csakis erőteljesen csokoládés, Sacher-jellegű tészta jöhetett szóba. Valamikor január közepén kezdett foglalkoztatni a dolog, és sok-sok éjjel erről fantáziálva aludtam el, újra és újra átgondolva a részleteket. Végül a találkozóra időzítve elkészült a nagy álom, fogadjátok tehát szeretettel a Mozart minitortát Dina módra. 🙂
A torta felépítése a következő alulról felfelé:
piskótalap
csepp nugátkrém
marcipán (kb. 30 dkg)
nugátkrém
piskótalap
a tetejére étcsokoládés vaj-ganázs rózsák
Tészta
4 tojásfehérje és -sárgája
130 g cukor
130 liszt
130 vaj
100 g étcsokoládé
20 g holland kakaó
A tojások fehérjét 100 g cukorral fényes habbá verjük. A vajat habosra keverjük a 30 g cukorral, hozzáadjuk a sárgáját, az olvasztott, de nem forró csokoládét, végül a kakaóporos lisztet. Gyengéden összeforgatjuk a habbal, és nem túl nagy tepsibe simítva 160°C-on 40-45 perc alatt készre sütjük. (Az én tepsim 22*32 cm-es volt) Mikor megsült, rácsra borítva kihűtjük. Két lapba vágjuk, mindkét lapból 12 karikát szúrunk. Ezek a tortácskák 7,5 cm-es kiszúróval készültek.
A
házi mogyorónugátot a leírt módon még 50 g vajjal kikavarva krémmé varázsoltam, majd habzsákba töltöttem.
Előkészítettem, azaz átgyúrtam kb. 30 dkg marcipánt, és ugyanazzal a kiszúróval, mint amivel a piskótakorongok készültek, 12 kört szúrtam ki, amiket fóliával takartam le felhasználásig.
Ugyanígy jártam el a pisztáciamarcipánnal is.
12 darab kis piskótakorongot tálcára helyeztem egymás mellé, mindegyikre nugátkrémet tettem a habzsákból. Kicsi, 3 mm-es csővel dolgoztam, kis csigákat rajzoltam a tésztára vele. Erre került egy-egy pisztáciamarcipán lapocska, majd mindegyikre pici nugátkrém, amit késsel elsimítottam, ez azért kell, hogy a két marcipánlap összetapadjon. Most jött a sima marcipán lap. Ezek tetejére megint nugátkrém, majd a második piskótalap. Így mentek pár órára hűtőbe. Kicsit nehezítette a munkát, hogy csak 4 darab desszertgyűrűm van, így három hullám volt ezt kivitelezni. 🙂 Végre nekiállhattam a vajkrémnek.
100 g étcsokoládé
100 g vaj
A csoki megolvasztva, de lehűtve, a vaj kihabosítva, összedolgozva. Ennyi. Picit hűtőben visszahűtve, hogy jól formázható legyen. (Ne nagyon, mert nagyon megköt, csak ne legyen túl lágy.)
A kis tortácskák oldalát és tetejét nagyon vékonyan vajkrémmel bevontam, majd a maradék krémet habzsákba töltve mindegyik kapott egy rózsát. Előtte azonban durvára tört pisztáciával fel lehet dobni a sütemények szélét, ha már kövirózsát ígértem Andinak, hát hasonlítson kicsit. 😀
Végül minden tortácskát halványzöldes mintájú wax-papírba tekertem, hogy megóvjam a szállítás során az esetleges sérülésektől, elkenődéstől.
A végeredményt én is csak a találkozón tudtam egészében megkóstolni, hát tényleg jól sikerült. Szegény Andi volt az első, aki nekikezdett, én meg végig bombáztam, nem hagytam élvezkedni.
– Nem túl édes?
– Nem.
– Nem túl száraz a piskóta?
– Nem, pont jó.
– Lehet érezni a marcipánt?
– Igen, persze.
– És a pisztáciát is?
– Jaj, hagyjál már, k..va jó, mindent lehet érezni, és nagyon finom!
– Tényleg?
– Dina, megütlek! 😀
Végül Markával közösen bevágtunk egyet, és megnyugodtam. Nagyon laktató, nagyon csokis, nagyon mogyorós, nagyon marcipános, nem túl édes, szóval tényleg jól sikerült. :))
A pisztáciamarcipán is jön hamarosan, hiszen az is házi volt. 🙂
Dina világa a
facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! 🙂
Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a
DesszertSarok csoportban!
