Snickers szelet, első felvonás

A gyerekek tehetnek róla. Könyörögtek érte, én viszont drágállom a boltit, arról nem is beszélve, hogy kismillió olyan összetevője van, amit nem szívesen adok a kezükbe (nemhogy a szájukba). Természetesen ettünk már, azért ennyire nem durva a dolog, de szeretném kiváltani házi verzióval. Ha már bűnözünk, legalább vegyszereket ne együnk.

Átnéztem rengeteg amerikai oldalt és pár magyart is, de valahogy nem éreztem azt, hogy ez az, megtaláltam. Azért nem, mert egyszer futott egy műsor-sorozat, a “How it’s made”, ahol teljesen másképp hangzott-látszott, de voltam olyan béna, hogy nem írtam le az összetevőket. Hát akkor kísérlet indul.

Az amcsik esküsznek rá, hogy pillecukor az alap. Oké, legyen így. Közkézen forog egy recept, megjelent ezer helyen, mégis azt hiszem Wise Lady az alaprecept birtokosa, az ő receptjét használtam most is, amit sikerült el is rontanom. Na, szép sorjában. 

Az azért feltűnt, hogy a tengerentúliak kissé fogalomzavarral küszködnek, megvesznek pár zacskó bolti édességet, és abból kutyulnak “homemade” csokit. Nem értem, hogyan lesz 6 zacskó bolti, gyárilag kezelt ipari izéből házi sütemény, de hát ők tudják. Ők bolti pillecukrot, üveges mogyoróvajat, bolti vajkaramellát, konzerv sűrített tejet használtak, én inkább elkészítem tényleg itthon. 

A pillecukor alaphoz (vagyis, hogy én mit kutyultam össze)

150 g cukor

50 ml víz

8 g zselatin por + 3 ek. víz

1 ek. kukorica szirup

50 g olv. vaj

50 ml sűrített tej (a készülő dulce de leche “sűrített tej” fázisából kikanalazva)

50 g mogyoróvaj (szintén házilag, aprítógépben kipörgetve)

pár csepp vaníliaesszencia (ez a négy dolog az amcsi oldalak miatt, nagyjából ez mindegyikben közös volt)

A karamellréteghez

1 liter zsíros tej

1 kávéskanál szódabikarbóna

300 g kristálycukor

50 g vaj

50 g durvára tört pörkölt, sós mogyoró

A tetejére 100 g csokoládé (alapból tej, most én étcsokoládét használtam, épp elég édes így is)

A pillecukor alappal kezdjük, a zselatint keverőtálba tesszük, 3 evőkanál vízzel együtt. A többi vizet a cukorral és sziruppal (lehet méz is) sűrű sziruppá főzzük, majd lassan csorgatva a zselatinhoz adjuk úgy, hogy közben robotgéppel keverjük. A massza kifehéredik, és egyre keményebbé válik, azaz megszületik a pillecukor massza. Na, ehhez kell hozzádolgozni az olvasztott vajat, sűrített tejet és mogyoróvajat pár csepp vaníliával. Vagy túl meleg volt a vaj, vagy mégsem ez a jó variáció, lényeg, hogy nekem itt folyt meg, és innentől nem tartotta meg a levegőbuborékokat. Az alapom tehát szörnyű, inkább gumis lett, mint snickers-szerű, bár kétségtelenül iszonyat finom. Ezen dolgozni kell. (mondjuk én kihagynám a vajat és a sűrített tejet, csak a mogyoróvajjal operálnék legközelebb, és tennék egy fél tojásfehérjét a zselatinra, mikor keverni kezdem, ezért az ötletért hála Praliné Zsuzsinak, akire megint későn találtam) A masszát folpackkal bélelt formába töltjük, hűtőben hagyjuk megdermedni. Az enyém kb. 15 * 25 centiméteres.

A karamell a szokásos dulce de leche, a tejet, cukrot, szódabikarbónát és vajat egy nagyobb lábasban óvatosan felforralom, és forrni is hagyom nagyon lassú lángon majd egy órát. Nem szabad erősen forralni, különben könnyen szétválhat alkotóira, ilyen túrós izé lesz belőle. A tűzre rakás után kb. 20 perc kellett, mire forrni kezdett, de így nem habzott fel és futott ki. A másik, hogy a vége felé, amikor már szép színe van, én nem hagyom magára, hanem kevergetem. Könnyebben adja le a felesleges folyadékot (gőz formájában), és szép selymes marad, ráadásul pontosan látom, mikor éri el a kellő sűrűséget. Amikor kavarás közben már látszik az edény alja, akkor jók vagyunk. Itt lehúztam, és belekevertem a mogyorót. Picit hűlni hagytam, néha átkeverve, és amikor már inkább langyos volt, mint meleg, rásimítottam a már megkötött pillecukor alapra.

A csokoládét gőz fölött megolvasztottam, és a kihűlt karamellre kentem. Aztán szeleteltem, amit forró vízbe mártott, de papírtörlővel szárazra törölt recés késsel a legjobb elvégezni, de még így is roppant itt-ott, ami az élvezeti értékéből nem, csak esztétikájából von le leveset. Legközelebb ez is másképp lesz, valószínűleg egy vastagabb tej és étcsoki keverék lesz pici tejszínnel puhábbra varázsolva.

Próbának nem volt rossz, tényleg eteti magát, alig lehet abbahagyni, de még kísérletezni fogok vele, mert ez így még nem az igazi.