Gyömbérszörp

Gyömbérszörp

 Múlt hét végén Bendegúz kissé gyengélkedett. Szombaton még itt voltak húgomék, minden rendben volt, másnap viszont hajnalban kezdődött az áldás. Hogy őszinte legyek, gyomorrontásra gondoltam, de amikor jött a tüsszögés, meg hogy fázik, akkor már ráncoltam a homlokom. Gyógyszernek nevezett bogyókat nem szokásunk csak úgy bedobálni, inkább valami természetes dolog jut először eszünkbe.

Volt itthon egy jó nagy darab gyömbérem, amiből valami sütit szántam először, de ennél jobb helyre nem is kerülhetett volna. Megpucoltam, lereszeltem, és egy nagy citrom héjával együtt lábosban feltettem főni. Bőven adtam hozzá cukrot is, mi édesen szeretjük a teát. Mikor felforrt, elzártam, fedőt tettem rá, és hagytam együtt langyosra hűlni, ekkor került bele a citromlé, és persze át is szűrtem.

Ahha, tea. Majdnem. Kissé eltúloztam a cukrot, így aztán szörpként aposztrofáltuk inkább. 😀

Nem is baj, hogy hígítani kellett, elég erősre sikerült, viszont eszméletlen finom, sokkal átütőbb íze van, mint a bolti halványbarna lének, amit gyömbérként adnak. Tény, másnapra a kislegénynek kutya baja nem lett, lemehetett végre szánkózni a tesóékkal, ha már hétfői suliszünet volt.

Amit nem kellett volna. Szegénykém olyan szerencsétlenül huppant fenékre az egyik csúszás végén, hogy abból sürgősségi lett, mert szörnyen fájlalta a popsiját. Most azóta itthon vagyunk, sikerült keresztcsonttörést összehoznia. 🙁

A 10 pontos, legkedvesebb rajzom Tőle 🙂 Önarckép a javából. 😀

Már sokkal elevenebb, bár ez még el fog tartani egy darabig, mire rendbe jön. Most együtt építünk guruló toronymagas építményeket, és robotszörnyeket a kockáival. 😀 A gyömbér pedig rendszeres látogatónk marad, amíg nem jutunk bodzához. Mert hogy hasonlít rá, és hála a jó égnek ízlik a kölköknek. 🙂