Túrógombóc

Van bárki, aki ne szeretné? Nálunk nagy kedvenc. Eleinte, mikor csak próbálkoztam vele tiniként, volt, hogy a fazékban szétesett mind, fehér, sűrű löttyöt borítottam a lefolyóba. Olyan is akadt, hogy ping-pongozni lehetett volna a golyókkal, de azért leküldtük, mert hát azért mégis, legalább egyben volt. 😀 Végül ez az az arány, ami jól működik, a golyók szépek, van tartásuk, mégis omlósak, és veszettül finomak.

 A recept egyszerű:

75 dkg túró

14 dkg búzadara

3 egész tojás

2 tasak vaníliás cukor

csipet só

A túrót villával áttörjük, ne legyenek benne nagyobb rögök. A többi hozzávalóval összekeverjük, majd a tálat lefóliázva 2-3 órát pihentetjük. A dara szépen megduzzad, a massza jól formázhatóvá válik.

Pihentetés közben negyed kiló zsemlemorzsát serpenyőben, kevés zsiradékon aranybarnára pirítunk. Vigyázat, a tűzről lehúzva még tovább hevíti a serpenyő alja, így néha keverjük át, és épp ezért a kívánt szín elérése előtt egy kicsivel már húzzuk le!

Nagy lábas vizet csipet sóval forralunk, nagy lángon, hogy lobogva forrjon. A masszából 3-4 cm átmérőjű labdacsokat formázunk vizes kézzel, egy tálcára felsorakoztatva. A forró vízbe dobjuk őket, 1 perc után óvatosan egy körkörös mozdulattal rákeverünk, nehogy letapadjon a gombóc. Kb. 5 perc kell neki, hogy átfőjön, feljön a víz színére, onnantól fél perc után szűrővel kiszedegetjük, és azonnal a morzsában meghempergetjük. Ez a mennyiség kétszeri főzés nálam, nem szeretem bezsúfolni őket, frissen főve törékenyek, vigyázni kell rájuk. 🙂