Születésnapom egyik fejezete

December utolsó előtti napja a születésem időpontja. Ezért aztán régebben maratoni bulik időpontja volt, mostanság sokkal szívhez szólóbb események kora. 🙂 Egyik leges-legnagyobb ajándékomat szeretném megmutatni most.

Dolgoztam aznap. Mikor hazaértem, a fenti kis cetlike várt hétévesem kézírásával rögtön az ajtó melletti kis polcon. Fordítom: “Anya! Menj a komódhoz, bal oldalt majd megtalálod. Oké? Oké?” 😀 Itt már vigyorogtam boldogan. 🙂

A komódon egy másik ajándékom üres doboza, rajta az újabb cetlike.

Alattam van egy játék. Bendi.

A doboz alatt még néhány darabka. Itt már nagyon fúrta az oldalam a kíváncsiság.

Már könnybe lábadt a szemem, pedig még nem találtam meg az igazi meglepetést, ami a cserepes virág mögül bukkant elő:

Édes kicsi maszatom, imádlak! <3

Anya, szeretlek téged már mióta. Szeretlek, Bendi (mióta kicsim? amióta csak ismerlek. <3 <3)

Én is szeretlek kicsi cseppem, amióta csak ismerlek, és ez nem fog változni! :’))