Zserbógolyó

Nem volt kedvem zserbót sütni, az íze pedig kellett. Gyorsan. 🙂 Teljesen őszinte leszek, tudom, hogy nagyon elterjedt kis ötlet, de semmi kedvem nincs órákig visszakövetni, hogy ki-kitől, mikor, hogyan, miből. Ezért aztán nem olvastam el egyetlen receptet sem, sőt, a mérleget sem használtuk.

Úgy álltunk neki, mint egy kókuszgolyónak, vagy puncsgolyónak. Érzésből, ízlésre.

Először is rumba áztattunk pár dekányi kandírozott narancshéjat, hogy a már kikristályosodott, megkeményedett részek felpuhuljanak. 

Durvára daráltunk jó 3 maréknyi diót (az én markommal ez minimum 20 deka).

Aztán került a darálóba jó 2 maréknyi háztartási keksz (sacc. 10-15 deka).

A darálékokat tálba öntöttük, beleaprítottuk a narancshéjat, kapott pici fahéjat, talán 1/2 teáskanálnyit, majd összegyúrtuk egy fél kocka olvasztott vajjal (5 deka) és annyi házi baracklekvárral, hogy jól gyúrható massza legyen. Aztán kóstolás után én még gyúrtam bele kevés porcukrot, olyan 3 evőkanálnyit, hogy édesebb legyen, ha már nassolnivaló. 

Golyókat formáztunk belőle tálcára, majd betettük a hűtőbe, hogy megdermedjen picit.

Felolvasztottunk gőz fölött 10 deka ét- és 10 deka tejcsokit úgy, hogy kimaradt egy-egy kocka a melegítésből, aztán amikor már majdnem teljesen felolvadt az egész, belekerült a két kimaradt kocka is. Aztán egyesével kimártottuk. Vagy sütőpapírra ültettük, vagy mandulára, végül pedig, amikor kevés volt a csoki, és nem vonta be rendesen, akkor mandulába pörgettük. Visszakerült a hűtőbe, és ez is elpárolgott. Szép lassan, darabonként. Érdekes, hogy ilyenkor a család minden tagja sűrűbben néz be a hűtőbe. 😀