Bevállalom rovat. Új beiglitészta receptet próbáltam ki, és hát…szétesős. Repedős. Omlós. Ha valaki a gyönyörűségesre hajt, ne ezt süsse meg. Nem is értem, miért kísérletezgetek idegen receptekkel a jól bevált, zsírpecsétes füzetkébe karcolt régi helyett. No sebaj, így tanul a Zember. :))
Viszont, ha valakinek az íz az első, hát ne habozzon, ezt a két tölteléket feltétlen próbálja ki!
Mondjuk azt, hogy mindenkinek van a tarsolyában vajas-omlós élesztős tészta (zserbó, beigli, pozsonyi kifli tésztája), mondjuk úgy 50-60 dkg lisztből számítva és én csak a tölteléket adom meg receptben, jó?
Marcipános töltelék (2 rúdra való)
25 dkg porcukor
1 tojásfehérje
csipet só
A mandulát ledaráljuk, majd a porcukorral még kávédarálón is átengedjük, egy darab tojásfehérjével nyújtható sütőmarcipánt gyúrunk belőle. Zacsiba tesszük, picit békén hagyjuk.
Pirított diómarcipán(2 rúdra való)
25 dkg pucolt dió
25 dkg porcukor
5 dkg kandírozott narancshéj nagyon apróra vágva (de tényleg, pár milliméteresre, mint a fokhagymát, vagy mint a petrezselymet)
1 tojásfehérje
csipet só
A megpucolt diót tepsibe öntöttem, szétterítettem, és közepes lángon szárazon pár perc alatt kissé megpirítottam. Még forrón konyharuhára borítottam, és amennyire tudtam, ledörzsöltem a barna héját. Kihűlve ledaráltam, majd ezt is átpörgettem a porcukorral kávédarálón. A tojásfehérjével és a narancshéjjal marcipán állagúra gyúrtam. Nem kell nagy erővel, sokkal-sokkal zsírosabb, mint a mandula, lehetőleg ne préseljünk dióolajat belőle, mert még a padlón is abban fogunk tocsogni. Csak lájtosan. Neki is zacsi és pici pihenő.
A 4 cipóba osztott tésztából az egyiket nagyjából A4-es papírlap nagyságúra nyújtjuk fólián (erős nejlontasak egyik megmosott és szárazra törölt lapján), félrehúzzuk. A marcipán felét szintén fólián kinyújtjuk úgy, hogy 1-1 cm minden oldalon maradjon, amikor ráfordítjuk a tésztára. Két oldalát és a felső oldal 1 centijét visszahajtjuk a marcipánra, és kissé ellapogatjuk, ne púposkodjék nekünk, ha már feltekertük. Felülről lefelé elkezdjük a fóliával segítve feltekerni, nem kell túl szorosan, de levegősnek sem szabad maradnia. Ahogy felülről támogatjuk 4-4 ujjunkkal, alulról a hüvelykujjunkkal rásegíthetünk alant. Na. Egy kész. A másik hárommal ugyanígy járunk el.
Tiszta, olajozott vagy vajazott tepsibe tesszük őket. 2 tojást szétválasztunk, először a sárgájával hosszában kikenünk minden rudat, az oldalát is, és kint hagyjuk a pulton, hadd száradjon meg a tojás, hadd térjen észhez az élesztő és kezdjen dolgozni. Közben bekapcsoljuk a sütőt 170°C-ra.
Mikor a sárga máz tök száraz, kissé felverjük a fehérjét, és KERESZTBEN festegetünk a rudakra vele. Ha kész, fogunk egy hosszú tűt, vagy jelen esetben virágdrót darabot, és még sütés előtt (és nem közben, mint én, aki észbe kapva, a már repedező tekercseket döfködi), szóval előtte részesítjük akupunktúrás kezelésben. Mehet befelé, és az illat el fogja árulni nekünk jó félóra múltán, hogy ideje bekukkantani a sütőbe. Ha már szép aranybarna, akkor kész. Nem is bonyolult ugye? 🙂
Csúfoska, de oltári finom, sok sikert (többet, mint most nekem volt) mindenkinek! 🙂
És a szétdurrant hófehérke, de nagyon-nagyon omlós, szájban szétolvadós, mega-marcipános tekerentyű.
Dina világa a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradsz le semmiről! 🙂
Valamint minden édességet, desszertet kedvelőt várunk szeretettel szintén a facebookon, a DesszertSarok csoportban!
