Minion piskóta tekercs / Minion swiss roll

Érdekes kérésem jött, a kollégáim tudják, mivel tartsák életben a jókedvet. :))

Minionos piskótarolád kell! Hangzott a kérés, ugye meg tudod csinálni? És már dugták is az arcomba a mobilt, rajta egy kép, ez: Klikk ide. 

És milyen ízű legyen? – kérdeztem én. Mire: -Hát citromosat, hiszen sárga…vagy nem? – jött az egyértelmű válasz. Hát jó. 🙂

Ki is találtam, hogy akkor megkóstoltatom velük a lemon curd-öt, de nem csak “szűzen”, hanem főzött túrókrémmel rétegezve. Szerintem mennyei. 🙂 

Először is lemérem a gáztepsi hosszabbik szélét. Ekkora papírra rajzolok egymás mellé kis 5 cm-es  minionokat, csak körvonalakat, aztán azokat erősen áthúzom feketével. Ezt a gáztepsi vízszintes felezővonala alá teszem a tepsibe, azaz, ha vízszintesen megfelezném a tepsit, akkor a rajzolt papírcsík felső széle érinti azt, lefelé nem éri el a tepsi alsó szélét a papírka. Kicsi vajcsíkokat húzok rá, mert most befedem egy teljes tepsi nagyságú sütőpapírral. Így összetapadnak, a rajz átlátszik. Majd kevergélek egy sort:

A piskótához

4 tojás sárgája

6 dkg kristálycukor

1,2 dl víz

0,75 dl olaj

15 dkg liszt

1/2 teáskanál sütőpor vagy szódabikarbóna

másik tálba pedig

6 tojás fehérje

6 dkg kristálycukor

valamint 2 kis tál, ételfestékek (fekete, kék, sárga)

Először a habot verem fel. Mikor már masszív, leállítom a habverőt, és átmegyek a másik tálba vele, ahol a 4 sárgája és a cukor vár. Fehéredésig keverem, felöntöm vízzel és olajjal, jön bele a lazító (sütőpor) és a liszt, pár keveréssel homogenizálom (figyeled milyen szavak? wá!), aztán hablapáttal kíméletesen összeforgatom.

Egy evőkanálnyi mennyiséget feketére színezek, azt zacsiba töltöm, aminek vékonyan levágtam a sarkát. Ezzel a rögtönzött habzsákkal megrajzolom az összes kontúrt, ami átlátszik. A 180°C-ra előmelegített sütőbe teszem 1 percre. Miközben a következő lapátnyi masszát kevertem kékre, hangosan számoltam, és 55-nél kivettem a tepsit. A massza megszikkadt annyira, hogy ne kenődjön el. Most kitöltöttem kék piskótával a kabátkákat, és pici piskóta cseppekkel a szemeket. Ezt is betettem egy percre a sütőbe.

Ezután az egész visszamaradt piskótatésztát sárgára színeztem, és szintén habzsákból, de nagylyukúval kitöltöttem az egész tepsit. Azért nem kenem, mert elhúzná a mintát, ami még nyers, csak épp szikkadt kicsit.

Most aztán mehet be teljesen, a maradék 18 percre. 15-nél és 17-nél is ránéztem, nem szabad túlsülnie semmiképpen! Még józan ésszel sütnénk tovább, mert ha hozzáérünk, ugyan egyben van, de ragad, és szörcsög, de mi most kreatívkodunk, szóval kivesszük a sütőből, és nem nyúlunk hozzá.

Nem vesszük le a papírt, nem húzzuk ki a tepsiből, nem tekerjük fel, békén hagyjuk. De. De igen. Akkor is.

Mikor már kézmelegre hűlt, rátöltjük a hűtött krémet, habzsákból felváltva túrókrém és lemon curd, majd a sütőpapírral segítve feltekerjük. Közben húzgáljuk le a papírt fokozatosan. De nem teljesen! Mikor a piskóta körbeért, visszahajtjuk rá, aláhajtjuk, így együtt megy a hűtőbe tálcán. Amikor összedermedt, akkor vesszük le róla végleg a papírt. És tesszük csini aranytálcára. És fotózunk. Sokat. 🙂

És bezsebeljük a dícséreteket, és boldogok vagyunk, és lájkoljuk a tulajdonos büszkén feltöltött képét az arckönyvön, és mosolygunk, és egyre szélesebben, ahogy látjuk a tetszikek számát a fotónál. :)))

Puszillak édeske! :))