Marlenka

Már régen kinéztem magamnak, tudtam, hogy állagra pont olyan, mint a mi szalalkális ötlaposunk, de azt is, hogy ízre sokkal nagyobbat szól! 🙂 Tény, hogy teljesen más technikával készül a tészta, mint a megszokott, de valahogy tuti biztos vagyok benne, hogy rokonok. Ez nem lehet véletlen! 🙂

Észrevettétek, hogy a legkedveltebb süteményeink bizony sok lapból állnak? Lásd Dobos, zserbó, a szalalkális ötlapos, és most a marlenka is már közéjük tartozik, köszönet érte az örményeknek. 🙂

A recept hibrid, sok oldalon olvastam különféle krémeket. A tésztánál nem haboztam sokat, ragaszkodtam a Marlenka Magyarország oldalon találthoz (a legelső recept), ám a krém az bizony baromi kevés ennyi tésztához. Ugyanis ez a fotón látható már a második próbálkozás, az első nem sikerült valami fényesen.

Tény, hogy közben zsiráfbuli volt a face-en (első lap megégése), aztán hogy majdnem leégettem a tejkaramell krémet (kifelejtettem a szódabikarbónát), viszont jó sűrű lett, aztán hogy Sasó tartott szóval mobilon (második lap megégése), és hogy csak 15 dkg vajam volt, na mindegy, az első adag ropogós maradt és nagyon vékony krémecske bújt el benne.

Összekaptam magam, és nekiálltam újra. Fenntartásokkal, hiszen ez a szódabikarbóna+ecet kombináció eléggé logikátlan a tésztában. Mert mikor a szóda felpezsgeti az ecetet, pont az a levegő (gázbuborék) hiányzik a lapok belsejéből, azaz idő előtt eldurrantjuk a szóda fegyverét. Így én ezt másképp csináltam picit.

10 dkg vaj

2 evőkanál méz

25 dkg cukor

1 kiskanál ecet

1 evőkanál szóda

2 nagy tojás

70 dkg liszt

1 kiskanál mézes fűszer

A vajat a mézzel, cukorral és ecettel feltettem alacsony lángon, addig melegítettem, míg összeolvadt szépen.  Beleütöttem a két tojást, és habverővel gyorsan elkevertem, nehogy megfőjön, és egyből borítottam rá a lisztet, amiben elkevertem a szódát. Ha túl kemény lenne (meglehet, minden liszt másképp veszi fel a folyadékot) tejjel javíthatunk az állagán. Szép selymes, könnyen nyújtható tésztát kapunk, ezt 5 cipóra osztjuk, és fél órára hűtőbe tesszük. (Közben megfőzzük a krémet.) A sütőt előmelegítjük 180°C-ra, és a gáztepsi alját olajozzuk lisztezzük vékonyan. Az öt cipóból egyenként tepsi nagyságú, igen vékony lapot nyújtunk, és pár perc alatt megsütjük. Figyelem, tényleg pár perc, egy cigi sem fér bele, hamar pirul! Míg sül, kinyújthatjuk a következő lapot.

1 liter zsíros tej

5 dkg vaj

35 dkg cukor

késhegy szódabikarbóna

1 vaníliás puding (40 g)

2,5 dl tej

20 dkg vaj

konyak

nagy marék durvára tört törökmogyoró

Az első verzióban csak a dulce de leche és vaj szerepelt, de az kevés lett és dög édes, így a másodikban dúsítottam pudinggal. Sokkal finomabb és lágyabb lett az egész. 🙂

Szóval az első négy összetevőből főzünk tejkaramellt, azaz a dulce de leche nevű krémet. Ha nem teszünk bele szódabikarbónát, akkor könnyen besűrűsödik, de fakó marad (és íztelen, inkább csak édes), ha túl sokat, akkor viszont hamar sötétbarnára pirul, viszont nagyon folyékony marad. Ez tehát a titok, érezni kell.

A túl kevés és a túl sok sem jó, sokszori próbálkozás után a késhegynyi pont jó. 🙂 

Ott tartottunk, hogy a legkisebb lángon feltesszük főni, forráskor figyelünk nagyon, mert könnyen kifut, majd kevergetve addig főzzük, míg szép aranybarna, sűrű kulimászunk nem lesz. Amint kibukkan keveréskor az edény alja, már jók vagyunk, lehúzzuk a tűzről. Hígnak tűnhet, de nem az, hűlés közben még sűrűsödik. Ekkor kézi habverőre váltunk, és a tejben oldott pudingot hozzákeverjük, majd visszatesszük felrotyogtatni, hogy a puding megfőhessen. Ha ez is kész, hagyjuk kézmelegre hűlni, és elkeverjük benne a lágy vajat. Szép, fényes, eszméletlenül finom karamellkrémet kaptunk. 🙂

Már nemsokára készen vagyunk! Az első lapot tálcára tesszük, kevés konyakkal az ujjainkkal megspricceljük, és rákenjük a krém ötödét, erre durvára tört törökmogyorót szórunk. Ezt ismételjük meg ötször. A tetejére megy a maradék krém, és bőven törökmogyoró. Készen vagyunk, már csak 10-12 órát kell várni, hogy a hűtőben szépen összeérjenek az ízek, felpuhuljanak a lapok. Éles, forró vízbe mártott késsel szép kockákra szeleteljük, és szigorúan sorszámozva elosztjuk a habzsoló családtagok közt, akik képesek összeveszni azon, hogy a 36 kockából ki evett eggyel többet… -.-” 😀