Szabályosan rettegtem tőle. Pedig mennyire nem kellett volna! 🙂
Láttam iszonyat profi haltortákat már, de legtöbbjük airbrush segítségével volt festett, és a fondant is úgy, és ott gyűrődött, ahol kell. Gondoltam én soha az életben ezt ecsettel és marcipánnal meg sem bírom közelíteni, ezért nagy gombóccal a gyomrom helyén álltam neki.
Sima csokitorta, a kedvenc krémemmel, megegyezve a leánnyal, hogy a leeső darabokból puncsmassza, amivel a tetejét, azaz a hal oldalát domboríthatom. Ugyanúgy, mint a harcsánál.
Rengeteg fotót átböngésztem a neten, tanulmányozva a pontyokat, hol egyenes, hol ível, merre, hogyan, színek nagyjából. Jó lett volna, ha több feketét tudok keverni a zöldhöz háttájékon, de fogjuk rá, hogy elégedett vagyok. 🙂
6 tojásból vajas kevert tésztát sütöttem a 22*32-es tepsiben, abból kivágtam a hal testét. Majd ezt 3 lapba vágtam, és megtöltöttem a kedvenc csokikrémemmel. A leeső darabokat összemorzsoltam, hozzá került a maradék csokikrém (picit hagytam a végső bevonáshoz), kevés rum, porcukor, kakaópor és pár kortynyi kávé. Ezzel domborítottam a hátát. Mikor krémeztem a puncsmasszát, recés késsel addig simogattam, míg teljesen sima lett, aztán jött a sima élű kés, amivel elsimítottam a recéket. Így ment a hűtőbe.
Bevonni marcipánnal sokkal-sokkal könnyebb volt, mint bármely eddigi tortámat. Nincsenek élek, sem sarkok, szépen terül el rajta a bevonat. Egyedül a szájánál vetett hullámot, ami jó is jött a száj kialakításához.
Kialakultak az úszók, amiket kés hátával csíkoztam, és határozottan a helyükre masszíroztam, végül jöhetett a festés. Először pocak halovány sárgával, majd egyre több zölddel adagolva mentem feljebb, a hátnál már feketét is hozzákeverve. Amiből lehetett volna több is… Most már látom, akkor jónak tűnt egészen.
Utolsó lépés a szembogár volt, az előzőleg bemélyített hupliba egy pici fekete gömb, pinduri fehérrel.
Ja, nem. A pikkelyek. Még a meg nem száradt festékbe nyomtam bele egymás mellé pici pogiszaggatót, így alakult ki a pikkelyminta ott, ahol kellett, azaz hasi úszóknál és hát tetején.
A csókos száj után jöjjön egy eszményi popsi:
Végül egy összkép, csak, mert imádtam! Remélem lehet még majd újrázni, nagy élmény volt! 🙂
