Bloggertalálkozón, azaz igazi blogkóstolón voltam. 🙂 Újra ugyanott, mint februárban, Györgyiék éttermében, Nagykovácsiban. A Villa Neo nagy, impozáns, gyönyörűen elrendezett hely, kis romantikus zugok ugyanúgy helyet kaptak, mint nagy terek, akár lagzira is kitűnő, nekem nagyon tetszik! 🙂
Nem részletezem, baromi jó volt, Mariszom is részletesen beszámolt róla.
Receptet hoztam most, meglepődtem, mekkora érdeklődést kiváltott, pedig csak sebtiben összedobott kis valami, szokás szerint megint időhiányban szenvedtem, így hát kapkodósra sikeredett. Sokáig filóztam, mi is lenne illő, végül arra jutottam, hogy marcipán tuti, puncsmassza szintén, és mivel főként a facebookon tartjuk a kapcsolatot, az ötlet is készen állt a megvalósításra.
Smiley süti
Tészta
30 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 nagy evőkanál tejföl
csipet só
Puncsmassza
tésztamorzsa
nagy marék háztartási keksz, úgy 15 dkg
10 dkg olvasztott vaj
1 evőkanál holland kakaó
6-8 dkg porcukor
1,5 nagy, lédús körte
rum
ha kell, lefőtt kávé
marcipán (kb. 15 dkg)
A tésztával siettem, tehát kipróbáltam a tévében látottakat, azaz a késes aprítómba behajigáltam mindent, és többszöri rövid pörgetéssel tésztává varázsoltam. Ezt picit megformázva zacsiba pakoltam, ellapítottam, mehetett a fagyóba. Sütőt 180°C-ra beállítottam. Közben átgyúrtam, és megszíneztem a marcipánt. Smiley-sárgára. 🙂
A kekszet az aprítóval durvára daráltam, nagy tálba öntöttem, aztán az aprító új adagot kapott, 2 nagy körtét csak a magházától szabadítottam meg, héjastul pörgettem pürévé, ezt kis tálkába kezem ügyébe tettem, nem tudtam, kell-e majd mind. Vajat megmikróztam.
A lehűlt tésztát (10 percet volt bent) gáztepsi nagyságúra nyújtottam, 10 perc alatt megsütöttem. Nem szabad barnulnia! Mikor kivettem, még forrón 5 cm-es pogácsaszaggatóval köröket vágtam ki belőle, szorosan egymás mellett, nekem 22 jött ki. Nem vettem ki a korongokat, csak megszúrtam a lapot a tepsiben, úgy hagytam kihűlni. Aztán szétszedegettem, a korongokat tálcára egymás mellé, törmeléket az a kekszmorzsára tördeltem picire.
Szóval. A nagy tálban lévő keksz és tészta keverékre ment a cukor, kakaó, olv. vaj, teáskanál rum és a körtepüré 3/4-ed része, meg egy pici löket eszpresszó, csak az íze miatt. Most egyből sikerült az állagot eltalálni, kicsit mázgás volt, ezért hagytam egy fél órát a hűtőben vajnak dermedni, keksznek ázni, ízeknek érni.
Majd előkaptam egy nagy, vastag nylon szatyorból vágott lapot (szilikon lap híján, ezt kimosva és megszárítva a célnak megfelel), ezen nyújtottam ki a puncsmasszát 4-5 mm-esre, majd ugyanazzal a pogácsaszaggatóval vágtam belőle karikákat. A kekszkorongokat a maradék körtepürével ecsettel bekentem, mindegyikre egy puncsmassza korong. Mikor kész volt, elpakoltam, és a műveletet megismételtem, de most porcukrozott pulton a marcipánnal. Minden korongra egy. Már majdnem vége! :))
Ételfesték filccel, vagy pici ecsettel ételfestékkel kedvünk szerint rajzoljunk arcot a kis miújságoknak, lehet haragos, mosolygó, nevető, kacsintó, manga, XD (csukott szemmel röhögő Eric Cartman-szerű), szomorú, csókos, értetlenkedő o.O, nyújtott nyelvű :P, meg minden, ami csak eszünkbe jut. Valentin napra szívecskekiszúróval, piros marcipánnal is működik a dolog! 🙂
Legyen mosolygós szép napotok! 🙂
