Hoki torta

Valamikor ezer éve készítettem egy klinikát. Mármint tortából. Ha több időm lett volna rá, sokkal-sokkal részletesebben kidolgoztam volna, de sajna a munkahelynek ez az átka. Félreértés ne essék, imádom, de tuti jó lenne, ha a nap 24 óráján felül dolgozhatnám le azt a 8 (10, 12…) órát, a normál időben pedig kiélhetném szabadon a hobbimat. És akkor a családról még nem is beszéltem, szóval Hermione pörgettyűje mély irigység tárgyát képezi nálam.

Hogy mégsem volt az a klinika olyan rossz, legalábbis ízben, jelzi, hogy az egyik ott dolgozó prominens hölgy megkeresett, szeretné újra átélni azt az ízt, ezúttal családja körében. Párja nagy jégkorong rajongó és szép kerek számot ünnepelnek. Mellette pedig fotókat manipulál szívesen, szereti több emberrel is lefotózni ugyanazt a tájat, majd összevágva csoportképeket összehozni például. Ez jó trükk, ha a fotós mindig lemaradna. 🙂 Innen jött az ötlet. Legyen tehát fotó.

A háttér a hokipálya részletét akarja szimbolizálni, a palánkon a dunaújvárosi Acélbikák logójával. Az eredményjelző persze azt mutatja, hogy nyertünk (mi mást, kérem? 😀 ) egyben a jeles dátumot mutatja. 

Kaptam egy fotót a srácról, próbáltam az arcvonásait tükrözni, meg két másik játékost mellé. Kissé meg van szeppenve a lelkem, behúzta a nyakát, de boldogan mosolyog, nagy nap ez a mai! 😀

A nézősereg apró bönygörkéiben Lili segített, míg én szobrászkodtam az arcokkal. Jó mulatság volt, és bár késő estébe nyúlt a bogarászás, még mindig azt mondom, hogy hiányzik a kapu, kellett volna konfetti, meg szerpentin, meg ezer és egy dolog, ami elmaradt. De aludni is muszáj volt kicsit, már alig láttunk. Másnap reggel a photoshop feliratot konkrétan akkor írtam rá, mikor a hölgy már jött fel a lifttel. A fotó a dobozban készült gyorsan, mielőtt elfelejtettem volna. Nem számít, nekem szívem csücske lett, talán mert nem szokványos, valami új, ami még nem volt. 🙂