Blogkóstoló összegzés

Micsoda lakoma kerekedhetne, te jó ég!, ha mindent egyszerre egy asztalra pakolhatnánk, ami pályaműként beérkezett! Hogy cukormérgezést kapnánk, és 3 napig futkorásznánk az asztalok körül a kirobbanó energiatöbblet miatt, az tuti, aztán meg egy hétig nyomnánk az ágyat, hogy kiheverjük a hetedhét országra szóló nagy zabálást! 😀

Hogy túlnyomó többségben édességek, sütemények érkeztek, annak több okát is látom, talán az az egyik, hogy a házigazda édességmániája nagyban befolyásolta a választást, vagy csak egyszerűen tényleg ennyire kedveljük a desszerteket. Ezért aztán különösen örültem, amikor egy-egy sós, és nem is süti, hanem étel is landolt a postafiókban. Nem semmi a felhozatal, lavórokat előkészíteni, lavinaszerű nyálcsorgatás következik! 😀

A legelső pályázat Vöröskaktusztól érkezett, első csatlakozása a játékhoz, nagyon izgult, irtó lelkes volt, és valami fergeteges nyitányt adott elő Sasó blogján való kutakodása eredményeként. Pisztáciás, kesudiós brownie fehércsokival.

 Marka hosszú nyaralásra készült, de előtte még beugrott Teller Zsuzsihoz egy kis kóstolgatásra, és ezt a gyönyörűséget hozta, ami a Kongó környékén is biztosan hatalmas sikert aratna.

Juci az, ki a kötelező csokimámor után kis pihenés gyanánt egy igen finom előételt tálal nekünk, Dinkánál keresgélve talált rá erre a tortilla receptre, így megtanulhatjuk magunk is megsütni, félre a bolti vacakkal! 🙂 Hát nem gyönyörű?

Borsó a következő netpincérünk, olyannyira belemerült a kóstolgatásba, hogy duplázott, rögtön két finomságot is talált Briginél (Koskacukor), mindkettő nagy kedvencünk. 🙂 Grízes sütike gyümölccsel,

és a közkedvelt hólabda:

Koskacukor, alias Brigi sem volt rest, ő Okki egyik remekét újrázta, valami fergeteges lehet ez a briós, mogyorókrémmel, dióval, hmmm…

Tejszínhab bontogatja csomagját, Kisribizlinél vadászott ropogtatnivaló után, de vigyázat, az először felbukkanó bögre nem képezi ropogtatás tárgyát, tessék csak vigyázni rá! Nagyszerű sajtos rágcsa kandikál ki belőle, tessék chips helyett inkább gyorsan összedobni ezt! 🙂

 Baráth Zsuzsi hatalmas tálcával kering körülöttünk, rajta megannyi szép ívű pohár, telis-tele finomságos nyalánksággal, amit Trollanyu útmutatásai szerint készített nekünk. Bailey’s-zel megbolondított stracciatella triffle kínálja magát. 🙂

Linyah látszik jobbra az asztalok mellett, szorgosan szeletelgeti és helyezi kistányérra a következő kóstolót, amit Marisztól tanult el, sütés nélküli gesztenyés krémest ízlelhetünk általa.

Évi most nem takarékoskodik, sebtiben kockákat szór az épp kiürült tányérunkra, a Gerditől eltanult mákos béles kényeztet most minket. 

Erzsi, azaz Trollanyu leng kecsesen körbe, IldiKokkitól elesett elegáns kis süteményeket, szívecske alakú répás-kesudiós kekszeket osztogat szívesen. Szívből ajánlom mindenkinek! 😛

Teller Zsuzsi is szeletelőkést ragad, ám helyettünk csak körtés-csokis kevert sütijét rémisztgeti, sőt, le is döfi, és tortaszelet-nyilaival minket céloz meg vele. Jelentem, talált, süllyedt! Kata ötlete nyomán élvezhetjük a remek párost.

KisIldi robban a köztudatba, egy másik bombabiztos párost ajánl, szilvás-gyömbéres pitét osztogat, a Vikvinél talált desszert kirobbanó felfrissülést ígér!

PiciJuci apró lépésekkel közelít, kecses kis szeletkéket helyez elénk, Rebarbara receptjét csöppet átalakítva kicsit elvett itt, picit adott hozzá ott, mi nem kevésbé vagyunk elájulva tőle, mert az apró gyümölcs nagyot szól a szánkban! 🙂 A citromos, csokimázas kuglóf kér most kevéske figyelmet!

A fenséges tízórai után mindenki mozdul egy kicsit, sétálunk egyet a napsütötte kertben, kezünkben pohár bor, vagy pezsgő, hogy felkészüljünk a következő etapra. Mikor már mindenki visszaszállingózott, és újra helyet foglalt, Piros  jár körbe megnyitva az ebéd sorát egy igen kedvelt, magyar pizzaként is ismert, hál’istennek egyre jobban elterjedő ételt szolgálva fel, a Töki pompos receptjét ezúttal is Daniellától leste el. 🙂

Tündérkonyhából Tünde libben elő, friss mező illatát hozva apró bocisütiket pakol elénk, tündérgúnyája végigsimít vállunkon, nem is lehet mosoly nélkül ízlelni a kedvesnevű édességet.  Az ő kezét PiciJuci vezette, tőle tanulta el a fortélyokat.

Hankka Szofikánál járt, mielőtt összejöttünk volna, és rengeteg nyalánkságot kiszemelt, amivel kényeztetne minket. Választása egy gyönyörűséges, könnyű, habos tortára esett, amit most elhozott nekünk is. Friss citromos íze a napfény varázslatát idézi. 🙂

Okki közelít, már messziről vigyorog, ő is gyümölcsös-habos, könnyed pitetortát kreált Marka útmutatásai szerint, máris a tányérunkra halmozza szeleteit, amiben tobzódik a körte a pudinggal, mindent fedő habréteg alatt. 🙂

A tündérek után egy manó szaladgál körbe, Gasztromanó kis zöld sityakjában nyargalász, kezében jó csokornyi sós ropogtatnivaló, amit lankadatlan fürgeséggel záporoztat markunkba, de még így is hamarabb elfogy, mint hinné! 🙂 Piros ablakán bekukucskálva leste el a praktikát.

Janka is felpattan, és csak, mert szereti, (és mert Vea megtanította rá, hogyan kell), csodabogarat szór elénk, élénk színeivel fenntartja a tündöklést. Mókás nevű sütijét hamar behabzsoljuk, csak mert szeretjük. 🙂

Vikvi rögtön egy kismenüt tár elénk, a röpke pihenő után. Először a friss, meleg pirítós csüccsen szép kosárban az asztal közepére, ám nyomban mellétálalja a nagyon ötletes, és eszméletlen finom cukkini tatárját, amit Hankka után szabadon kicsit átdolgozva, az ősz színeire hangolva készített nekünk. 

Mikor már minden tényér üres (körbenyaltuk tisztességgel), és a pirítósnak is csak morzsája akadt, büszke mosollyal helyez mindenki elé egy szelet csodát, a gyerekek méltó kedvencét, a gabonapelyhekben dúskáló csokis-ropogós őzgerincet.

E, mint Eszter ténykedése miatt száll felénk a kemence felől ínycsiklandó illat, mert p, mint perecet süt nekünk serényen, amit S mint Süni tanított neki. 🙂 Mi pedig hunyt szemmel szimatolunk mindaddig, míg a finomság kezünkbe nem kerül. 🙂

Rózsaszín limonádé, alias Zsuzsi, aki doktor, jön jóságos tekintettel, s mint a mesék erdei tisztásán, apró házikóban lakó mosolygós szemű gyógyfüves nénikéjének kencéi, hasonlóképp gyógyítgatja lelkünket az almáspite, amit hozott Mézeskalácstól, ki a szomszéd tisztás házikójának lakója. 🙂

Éci az elkövetője a következő fogásnak, pöttyös terítőn, csíkos poharakban chevronmintás szívószálak meredeznek, ő pedig apró kockákban megbúvó göröngyös túrótölteléket, azaz Vöröskaktusz receptjét adaptálva raviolit szolgál fel, nyilván fa evőeszközökkel. Nem hagyunk pecsétet, ígérjük! 😀

Zsuzsi kicselezte a fürge Gasztromanót, amíg ő minket dobált sósságával, addig ő fellapozta titkos receptfüzetét, s lekörmölve a receptet, könnyedén megalkothatta a fenséges citromtortát, amit testvérpárjával ellentétben nem habbal, hanem csokifagyival kínál nekünk. Micsoda ízharmónia! 🙂

Sasó már türelmetlenül topog az ajtóban, alig várja, hogy végre ő is bemutathassa új szerzeményét, a Borsónál felfedezett csudacsokis sajtkrémes sütit. Büszkén zsebeli be a jól megérdemelt dicsérteket, ennél brutálisabban csokis élményt nehéz lenne überelni! 🙂

Dinka Böbével karöltve utazgatott a gasztronómiában, végül alaposan feltöltve kincseskamráját, az egyiket elhozta nekünk. Aranyló érmék helyett most aranysárga barackok mosolyognak ránk a sütiről, kincset ér minden falat! 🙂

Ildi is barangolt, Lilla segítségével a paleo sütemények birodalmát vette górcső alá, és kezdeti csalódottságát gyorsan pozitív előjellel látta el, mikor rádöbbent, így is lehet finoman sütni, ennek bizonyítékait pakolja ki hátizsákjából nekünk. 🙂

Daniella ügyes kezeivel lekapkodja az asztalt, batikolt terítőt lendít fölötte, kézműves kis ajándékokkal, papírvirágokkal teli vázával, festett mécsesekkel díszíti fel, és tálal is rögtön, először gyermekkorunk kedvencét, nudlit kóstoltat velünk Éci receptje alapján.

Mikor végeztünk, ő még mindig szorgoskodik, most apró, magvas pogácsáival kápráztat el minket, szintén Éci az ihlető.

Marisz következik, fiatal, energikus nagymamaként mesél a vízről, az andalító csobogásról, a hullámok megtörő zajáról, mi a vízparti séták sajátja, mi pedig hunyt szemmel élvezzük süteménye kiváló ízeit, ami nem lehet más, mint a Duna hullám. Neki Lujza mesélte el, hogyan készül.

Böbe is hasonlóan hagyományos és kedves süteményt gurigat tányérkánkra, Sütis néne receptfüzetében találta. Egyértelműen nem lehet kihagyni, hogy kisgyermeki huncutsággal gyűrűként ujjunkra húzzuk, azzal bohóckodjunk egy sort, majd körberágva nevetve kapkodjuk a leeső morzsákat. Más is játszott a vaníliás karikával így? 🙂

A nevetgélés még mindig tart, mikor egy szusszanásra újra kimozdulunk, gyönyörködve a délutáni napfény áttörésén a park fűzfái közt. Lelkes traccsolás hangjai verik fel a környéket, tapasztalatcserék, élmények cserélnek gazdát, poharak koccannak. Majd így felfrissülve letelepedünk újra a hosszú-hosszú asztalhoz, ami már újra megterítve, gőzölgő csévingekkel várja a vacsorára érkező csapatot.
Sünisüti volt az, ki KisIlditől tanult recept alapján tálalt nekünk, élvezettel lapátoljuk be a friss, forró kukoricás csirkét.

Lujza hamarabb felpattan, már szeli is nagy boldogan azt a süteményt, amit már a sorsolás előtt kiszemelt blogról választott, Juci eszméletlen diós brownie-ja pillanatok alatt foszlik semmivé a torkos csapat karmai közt.

A kis édes kitérő után újabb könnyű vacsorafogás érkezik, Rebarbara Újfent Gabynál kutakodva talált rá, hatalmas sikert aratva otthon, és most itt is, fűszeres-csirkés ragu bújik meg a roppanós levelestészta burokban, pár falat salátával méltó helye van az asztalon.

Hogy a ritmust tartsuk, újabb brownie élmény következik, most Szofika szaladgál körbe, arcán fülig érő mosoly, rajta bolondos, vidám kötényke, kezében malomkeréknyi tálca, amiről az ősz színeit-ízeit hordozó fergeteges süteményt pakol elénk. ChefViki is elégedetten bólogat, tőle az inspiráció.

Veresné Kósa Timi nem vezet naplót ugyan, ám nagyon lelkesen csatlakozott hozzánk, hogy meg tudjuk nézni és kóstolni a gombás-hagymás cobblert vajas fánkokkal borítva. Köszönjük, nagyon finom! 🙂

Flóra ténykedése a konyhában nem hangtalan, éktelen rikácsolás, berregés, éles rikkantások, és valami fura, cserregő hangú “Gyurrrrrika vagyok!” kiáltások hangzanak, ám nem kell megijedni, a raccsoló hangoskodó csupán csak névadója HajniZoli süteményének, amit Flóra, a vállán tollászkodó szárnyas kíséretében hoz hatalmas halommal.

Kisribizli hivatalosan, elegáns kiskosztümöt húzva, trendi kis szemüveggel a nóziján, kontyba fogott hajjal, szabatos kifejezésekkel teszi tanúbizonyságát, hogy a kémia és fizika a süteményeket is intelligenciával ruházza fel, és az apró részecskék kimondatlanul is tudják, mit várunk el tőlük. Grafikonjait, kimutatásait felgöngyölve, és hóna alá csapva nyitja fel diplomata táskáját és húzza elő az evidenciát: intelligens krémes igenis létezik! Linyah kacsint, ő már ismerte a titkot. 🙂

Vea retrohangulatot varázsol, mustársárga trapézgatyában és farmerdzsekiben, pánttal homlokon hátrakötött hajjal szór elénk műanyagtálcát, villát, fehér, önmagától szétfoszlani képes szalvétát, a kazettás magnójából Bee Gees: Stayin alive tombol, miközben alumínium merőkanállal szed a fehér porcelán (körben kék csíkkal díszített) tányérunkba kelkáposztafőzeléket, rá sült virslit halmoz, majd egy-egy szelet kenyeret is adogat mellé, mi pedig úttörőhöz híven mindent bekanalazunk. A gyerekkori csumida hangulatát azért megtöri, hogy ez a főzelék finom, nem is kicsit! Repeta van? 😀

Hogy semmiképpen ne maradjunk éhesek, és mert ügyesen megettünk minden falatot, Vea desszertet is hoz, öblös tálkákban hófehér habfelhők alatt sárgálló mennyei égbolton apró vaníliamag-verebek kalandoznak. Igen, madártejet habzsolhatunk! 🙂 Mindkét receptet Zsuzsitól leste el.

Gerdi nagyon különleges újítást hoz, maradva a retro hangulatban az alapból hagyományosnak tűnő fasírozottak viszont meglepetéssel szolgálnak, sajttal töltögette meg őket, és mennyei, omlós, tejben sült krumplival tálalja elénk. Janka segédkezett az ötletelésben. 🙂

Márti hozott a fogáshoz isteni olívás kenyeret, amit párja, a család pékje sütött. Hogy meg tudjuk nézni, miként készül, csak el kell látogatnunk Mártiékhoz. Káoszkapitány Alexandrától kaptak ihletet. 🙂

ChefViki is gyermekkori ízeket elevenít fel, cukrászdai hangulatot idéz Flóra segedelmével egy általa most megismert finomsággal,  lapos kis korongjai finoman roppanva tárják fel eget verő ízüket. Ezek a mini ufók annyian vannak, mint az oroszok, de legyűrjük őket! Harcra fel! 😀

Alexandra is első áldozó, izgalmában szava is eláll, villámgyorsan körbeszáguld, és felülemelkedve a káoszon, mint ahogyan egy kapitányhoz illik, katonás sort állít kis kockáiból. Éva takarékos konyhájából választotta a  receptet, ám nem spórolt a hozzávalókkal, extrameggyes finomságot majszolhatunk.

Ildi az utolsó pillanatban esik be hozzánk, ám alig tudja kifújni magát, megrohamozzuk dobozkáját. Ő huncut mosollyal terel mindenkit a helyére. Napsárga ruhájában leng körül minket, mi pedig, mint napraforgók lessük minden mozdulatát, hiszen tudjuk, ami tőle elénk kerül, az csak finom lehet. Deni ügyes kezeit dicsérve osztogatja fergeteges mákos sütijét.

Végül Dina áll fel, hálás szívvel köszöni, hogy ilyen sokan megjelentek a hatalmas dínom-dánom napján, próbál mindenkit kicsit megnevettetni és emlékekkel halmozni, szeretné, ha legközelebb is ugyanilyen lelkes, szenvedélyes csapat gyűlne össze, mert ez az este sokáig emlékezetes marad. Mindenkinek hatalmas ölelést, nagy puszit osztogat, végül búcsúfalatként kis marcipános pitét kínál. A zene elhalkul, a beszélgetések már a hazaútról szólnak, megígérve, hogy legközelebb újra összejövünk! 🙂

Az ajtóban még elcsíptem Teller Zsuzsit, aki azonnal bólogatni kezdett, miközben sutyorogtam a fülébe, szóval köszöntsétek a Blogkóstoló 12. fordulójának csillogó szemmel mosolygó új háziasszonyát! Vivát Teller-Cake! 😀