Eztán jöhet a korona. Kevés lisztem volt, csak 12 dkg, így 10 dekányi darált keksszel helyettesítettem az első körben (azóta újráztunk már).
25 dkg liszt
csipet só
1 sütőpor
5 dkg barna cukor
1 tojás
10 dkg olvasztott vaj
1,5 dl tejszín
vanília (esszencia vagy cukor, netán a rúd magjai)
Ezt nem túlkeverve összeállítjuk, és kis galuskákkal beborítjuk a gyümölcsöket. Nem baj, ha nem érnek össze, majd szépen összenőnek. Újra megszórjuk kevés cukorral és fahéjjal, csak az érzés kedvéért. A tészta alatt látszik a keményítő itt-ott.
Aztán előmelegített sütőbe dugjuk, és pirulásig sütjük, szép lassan, hogy a gyümölcsnek legyen ideje szottyosodni, a keményítőnek sűríteni, tésztának pirulni, illatoknak áradni, családnak izgulni. Nálam 170°C-on volt kb. 35 perc.
Voilá! Így már sokkal jobban néz ki, nem? 🙂 Húúú, kanalat ide MOST!
Meg villát is, kézzel csak nem tolom arcba! Nagyon – mit nagyon? istenien – finom! Aki kicsit is csípte a szilvásgombóc töltelékét, az ki ne hagyja az életéből! 🙂
Kicsivel később elégedetten láttam, hogy nem csak engem varázsolt el:
A kedvenceim az ujjnyomocskák, mert a szirup az alján tényleg ellenállhatatlan! 🙂
