Térkép torta / Map cake

Mondjuk azt, hogy érdekes volt. Vannak emberek, akik nem tudják, hogy azok a bizonyos határok merre húzódnak, ezért újra és újra simán átgyalogolnak rajta, főleg, ha a megvalósítás dandárja nem az ő terhük. Ez a hölgy is többször talált már ki nekem hajmeresztő dolgokat (jin és jang torta zöld-lila színekben hangfalakkal, diszkógömbbel…pl.), de most aztán kitett magáért ötletelésben. Kitalálta, hogy az egyik barátnéja szülinapjára egy térképet valósítsak meg, ami felveszi a sziget alakját, de úgy, hogy egyik fele szilvagombóc torta (!!!), másik fele narancsos csokis, merthogy többen lesznek, és ezt kérik. Szilvagombóc torta, mint faragott, marcipános formatorta? Ráadásul csak a fele? Mivan?? 😀 

Csak hogy majd a kövi generáció is tisztában legyen vele, ilyen belülről a szilvagombóc torta:

 Belül egy vágási felületén szilvát formázó, csokiba mártott marcipángyűrűvel. Faragjuk már térképformára, jó? 😀

Na, szóval párom gyorsan közölte vele, hogy akkor terelgesse a csapatot egy irányba, egy darab ízt találjanak ki, ami ne a szilvagombóc legyen. Maradtunk tehát a narancsos csokiban.

Erre kaptam egy fotót, amin lerajzolták a térképet, ami az ünnepelt nyarát szimbolizálja. Ez volt az:

 Már amikor megláttam, sóhajtottam nagyot. Mikor kiderült, hogy a körben futó kavics-sor igazából gerincoszlop legyen, a tábla meg a masni pedig 3d-s nagy kiemelkedő, amire még hangyabetűkkel írni is kéne, ráadásul használva az emberi ürülék szavát is, akkor kezdtem kicsit megint türelmetlen lenni. Közben hívott a térkép rajzolója, és elmagyarázta, mi milyen színű legyen, és hogyan. Véleménye szerint ehhez nem kell más, mint marcipán és ételfesték. Ahham, ja. Végül is. A Sixtusi-kápolnában is csak vakolat van, meg festék, ha úgy vesszük. 😀

Az a lényeg, hogy a masniról lebeszéltem, a gerincoszlopról hallani sem akartam, a többi dologban viszont próbáltam maximálisan megfelelni az elvárásainak, sőt, még lábnyom sorozatokat is rajzoltam rá, meg egy kidőlt figurát a pálinkafertőzött terület közelébe poénból, végül a masnit helyettesítettem egy fesztivál-karpereccel, amire a Boldog Szülinapot! felirat került. A bordó-pepita területen pedig kis fogpiszkálókra ragasztott táblácskákon szerepelt az együttesek neve, belebökve a térképbe. Végül kaptam egy sms-t, amiben lelkendeznek érte, és hogy az ünnepeltnek nagyon tetszett. Phűűűű…nagy sóhaj, kihívás letudva.