Érdekes dolog jött szembe velem az egyik arckönyv csoportban.
Ildi blogján olvastam ebben a formában róla. Állítólag ez egy közkedvelt svéd süti, amit a jellegzetes bútoráruház éttermeiben is kapni. Jót mosolyogtam, mert fogalmam nem volt róla, hogy ilyen van, én mégis többször is használtam már. Párom szerint a jó dolgok felbukkannak a világon bárhol, függetlenül egymástól. 🙂 Igaza van!
Első alkalommal kényszerből született, a
bicikli torta vázát alkottam így, egyszerűen nem akartam tömör marcipánból, de olyan vékony tortával sem szerettem volna vacakolni, a gabonamassza meg túl elrugaszkodott, azt akartam, hogy meg is egyék.
Következőre a plüssnyuszi készült így, nagy figurát akartam, így született ugyanebből, akárcsak a babóca figurák, vagy a bloggertali répái, ahol még minek nevezzelek a neve. 😀
Végül elkészült Ildi miatt az “eredeti” verzió, csak megint a saját puncsmasszámból. Egy faragott torta miatt volt maradék piskótám, meg narancsos csokikrémem, ebbe került még frissen facsart narancslé, némi kávé, meg kevés darált keksz, porcukor, kakaópor, és már formáztuk is. Rudakat gyúrtunk, marcipánba burkoltuk, feldaraboltuk, csokiba mártottuk a végüket, és kész is volt.
A csokinak esélye nem volt megszilárdulni, gyorsan lőttem pár fotót, aztán ez történt:
Közben arról gondolkodtam, hogy mennyire hasonlít a cukrászdai puncs ízű mignonra, lányom meg azt taglalta, hogy anyu megcsinálta a Gru minionokat! 😀 “Minyon” = “minyon”, hát nem? 😀
Pedig tényleg csak véletlenül lett sárga, mert épp olyan marcipánom volt. 🙂
