Kata szelet, Blogkóstoló 9-re

Blogkóstoló játék zajlik megint, most épp a 9., aminek jelenleg Rubin a házigazdája.  A sorsoláson Rebarbara blogját kaptam, ahol élvezettel olvasgattam a különféle ínycsiklandó recepteket, mígnem rábukkantam gyermekkorom kedvenc sütijére. 🙂

Gyermekkoromban minden pénteken suli után a nagyszüleimnél landoltam. Délután, míg a vacsora készült, játszottam kint az udvaron a barátaimmal. Városi, négyszintes téglaházsorok által körülvett parkos kis játszótér volt, nagyon szerettem. Pontban fél hatkor a földszinti konyhaablak kinyílt, és én tudtam, idő van.
Nem kellett sokáig biztatni, vagy könyörögni, már akkor is imádtam a finom ételeket, és nagyimnál jobban senki emberfia nem játszott az ízekkel! Ú, azok a napsárga húslevesek, piros-ropogós sültek, mennyei sütemények utánozhatatlanok! 🙂 Nagyapám pedig eszméletlen szigorú ember volt, csakis akkor ehettünk édességet, ha a vacsin túl voltunk és pihentünk legalább fél órát, csak hogy ülepedjenek a dolgok, és eztán is csak egy, azaz egyetlen kocka vagy szelet szabadott, mert be kell osztani ugye. Jaj, hogy vártam a másnap reggelt, amikor mami stikában odacsúsztatott még egy kis sütikét, én pedig gyorsan-gyorsan behabzsoltam! 😀 Ó, bárcsak még egyszer megölelhetném azt a drága asszonyt! 🙂

A leges-legkedvencebb nasim a Kata-szelet volt, amit persze nagyim is tudott. Ha mondjuk szerdán átugrottunk csak úgy valamiért, és én megláttam a konyhaszekrény alsó polcán egy tepsit, konyharuhával takarva, deszkával lesúlyozva, akkor már alig vártam, hogy végre vége legyen pénteken az utolsó órának, mert tudtam, hogy ez a hétvége megint mennyei lesz! 🙂

Most, felnőtt fejjel szinte el is felejtettem ezt a finomságot, Rebarbara kellett hozzá, hogy újra felidézzem isteni ízét.

Nem fogok hazudni, a mamitól sok éve elkért és sebtiben lekörmölt recept egy kicsit eltér a blogon találttól, és ha meg nem haragszik, én ezt készítettem el, és nem csalódtam, majdnem pontosan sikerült visszahozni azt az ízt, amit kerestem benne. Viszont üzenném, hogy mamién sem volt sosem tojáshab, csakis csokoládé.

Kata szelet

50 dkg liszt

20 dkg vaj

15 dkg cukor

2 tojás sárgája

1 cs. sütőpor

1 vaníliás cukor

2-3 evőkanál tejföl

A száraz összetevőket összekeverjük, a vajat elmorzsoljuk benne, majd a tejföl és sárgája segítségével könnyen nyújtható omlós tésztát gyúrunk. 180°C-on tepsi hátán 3 lapot sütünk belőle. Nem szabad nagyon megbarnulnia!

Töltelék

1 lap összetörve

20 dkg háztartási keksz durvára törve

2 evőkanál sötét kakaópor

10 dkg porcukor

15 dkg olvasztott vaj

2 vőkanál rum

4 evőkanál kajszilekvár

és annyi frissen lefőzött feketekávé, hogy ne legyen száraz a töltelék, de azért ne is tocsogjon.

Az egyik lapot visszatesszük a tepsibe, ráhalmozzuk a tölteléket, majd a másik, félretett lappal beborítjuk úgy, hogy a lap feneke nézzen felfelé. Konyharuhával letakarjuk, deszkát teszünk rá, arra meg súlyokat (1-1 kg liszt, cukor, stb.) minimum 1 napot állni hagyjuk (mami biztosra ment, 2 napot állt így, csuda omlós lett). Másnap 1 tábla ét és 1 tábla tejcsoki felolvasztott keverékével bevonjuk, majd szeleteljük, aztán versengve a többiekkel, élvezettel elmajszoljuk. Szigorúan minimum 3 kockát vacsi előtt! 😀

Jó étvágyat hozzá, remélem senkit nem tántorít el a várakozás, nagyon megéri! 🙂

Tovább a blogra »