Most, felnőtt fejjel szinte el is felejtettem ezt a finomságot, Rebarbara kellett hozzá, hogy újra felidézzem isteni ízét.
Nem fogok hazudni, a mamitól sok éve elkért és sebtiben lekörmölt recept egy kicsit eltér a blogon találttól, és ha meg nem haragszik, én ezt készítettem el, és nem csalódtam, majdnem pontosan sikerült visszahozni azt az ízt, amit kerestem benne. Viszont üzenném, hogy mamién sem volt sosem tojáshab, csakis csokoládé.
Kata szelet
50 dkg liszt
20 dkg vaj
15 dkg cukor
2 tojás sárgája
1 cs. sütőpor
1 vaníliás cukor
2-3 evőkanál tejföl
A száraz összetevőket összekeverjük, a vajat elmorzsoljuk benne, majd a tejföl és sárgája segítségével könnyen nyújtható omlós tésztát gyúrunk. 180°C-on tepsi hátán 3 lapot sütünk belőle. Nem szabad nagyon megbarnulnia!
Töltelék
1 lap összetörve
20 dkg háztartási keksz durvára törve
2 evőkanál sötét kakaópor
10 dkg porcukor
15 dkg olvasztott vaj
2 vőkanál rum
4 evőkanál kajszilekvár
és annyi frissen lefőzött feketekávé, hogy ne legyen száraz a töltelék, de azért ne is tocsogjon.
Az egyik lapot visszatesszük a tepsibe, ráhalmozzuk a tölteléket, majd a másik, félretett lappal beborítjuk úgy, hogy a lap feneke nézzen felfelé. Konyharuhával letakarjuk, deszkát teszünk rá, arra meg súlyokat (1-1 kg liszt, cukor, stb.) minimum 1 napot állni hagyjuk (mami biztosra ment, 2 napot állt így, csuda omlós lett). Másnap 1 tábla ét és 1 tábla tejcsoki felolvasztott keverékével bevonjuk, majd szeleteljük, aztán versengve a többiekkel, élvezettel elmajszoljuk. Szigorúan minimum 3 kockát vacsi előtt! 😀
Jó étvágyat hozzá, remélem senkit nem tántorít el a várakozás, nagyon megéri! 🙂
Teljesen ismeretlen számomra ez a süt, de nagyon megnyerő! Főleg így, látva ezeket a szép fotókat róla.Várólistára teszem én is! (h)
KÖszi! Ne felejtsd el elmondani, ha rátaláltál a másik elnevezésére! Kíváncsi vagyok! 🙂
Én más néven ismerem, egyszer régen készítettem, de már nem tudom, hogy milyen, teljesen elfeledkeztem róla. Nem jut eszembe a másik név, de megkeresem. Valami isteni finom. Gyönyörűen szépek a sütikockák! :))
Köszi Dina! És titkon bevallom, tényleg az a legjobb ami erkölcstelen és hizlal…:-DDDD
Feladtad vele a leckét, mert ezek a sütik itt bizony bővelkednek minden földi jóban (s mint tudjuk, azok vagy hízlalnak, vagy erkölcstelenek, hihi), de kihívás elfogadva! És köszönöm! :))
Kedves Edinám, megjöttem hozzád a beígért felkéréssel: nézz be hozzám és süss a kedvünkért egy szuper-egészséges tortát! Benne vagy? ;-))
Szégyenlem de én sem ismerem ezt a sütit……eddig.Az én nagyim keltekben volt verhetetlen…….és nem ám géppel dagasztott.
Ilyenek ezek a Nagyik! 😉 Imádni kell őket, nincs mese! 😀
Én valami egészen más néven ismertem ezt a sütit, de nekem is hozhatod bármikor 🙂 A nagyszülős élménybeszámolód melengette a szívem. Nálam a kedd volt nagyis nap: különórák és edzés után nagyinál vacsi, süti, stikában Vészhelyzet-nézés (azt otthon nem engedték :D). Imádtam. Sajnos ő már az angyaloknak süt, de merem állítani, h az angyalok is mind a tíz ujjukat megnyalják utána :))
Nehogy viccelj már! Pont erre jó a gasztrovilág, hogy megismerjük mások kedvenc ételeit, elkészítési szokásait. Nem fogsz csalódni szerintem! 🙂 Majd muti jó? 🙂
Bocsi, de én sem ismertem ezt a sütit. Amit nagyon sajnálok, mert igen guszta! Úgyhogy az én gyerkőceim nagyon hamar meg fognak ismerkedni vele:)))
Nehogy kihagyd, valami isteni! :))
Haha, bűnözni! 😀 Millye, ez aranyos volt! :))
Mennyei. Hmmmm és már megint hajnalban tévedek ide, hogy még véletlenül se tudjak a hűtőből “bűnözni” valami nasit 🙂
Nekem újat mondtatok, nem ismertem eddig ezt a sütit, de irtó guszta, kipróbálós lesz nálunk is! 🙂 Jó választás! 🙂
Igen, észrevettem, hogy nagyon hasonló, szerintem mindenki csak kicsit faragta saját ízlésére, és máris adottak évek múltán a kis különbségek. Lehet, hogy nekem a kávé íze kell bele. 🙂 És igen, a gyermekkori emlékek fontosak, teljesen igazad van! 🙂
Még kettő kockám van (elosztottam, hogy mindenkinek egyenlően jusson a végén), nagyon szívesen megosztom veled! 😉
Semmiképpen nem haragszom:) Egyébként alig tér el a receptünk:) Nagyon guszta lett!! És imádom a gyerekkori történeteket,mert ezek fontosak ..szerintem 🙂
Nekem egy kocka is elég ha küldesz, ígérem, csak vacsi után falom be ipiapacs-kisdobos beccs’szó! ;-DDJó volt olvasni a gyermekkori történetedet a nagyszüleiddel, hasonló élményekkel van tele az én emlékezetem is…:(:)