Aztán ma reggel, letudva egy hétre a melót, kényelmesen nyújtózva jusson eszedbe, hogy fiad két kis haverjának még nem is szóltál, se meghívó, se semmi, pedig szerda van, szülőkkel is kéne egyeztetni, stb, szóval pattanj ki az ágyból, ragadj papírt, ceruzát, sürgesd a gépet, hogy gyorsan (most az egyszer légyszíííí) vagyis: tölts már be te sz..r, hát nem igaz!
Rajzold át A5-ben, színezd ki gyors satírral, írj rá mindent, alulra telefonszámot biggyeszts, összehajtva előre meghívott neve, és a mi címünk alulra, ha elfelejtené, hogyan kell átjönni a szomszéd lépibe. Aztán ismételd meg, mert kettő van. Jaj, anyu, el fogunk késniiii… Honnan? A ház elől? Cöhh… (maximum 15 méterre van a suli, szerencsés emberek vagyunk)
Kész. Mosoly. Kissrác lobogtatva rohan a suliba. :)) Most már csak azt kéne tudnom kifundálni, hogy hogyan valósítsam meg, amit elképzelt tortában. Jó lesz ez a hét, érzem! 🙂
Nagyon jó ötleteid vannak!
Hehhhehheee!!!Várom a tortát! 🙂
Kíváncsian várom, hogy milyen tortával leped meg a kisfiadat! 🙂
Köszi a meghívást, ott leszek (legalábbis lélekben)! 🙂 A torta miatt pedig ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy szuperül megoldod, ahogy szoktad! 🙂 Jó készülődést! 🙂