Rendhagyó az a mód, ahogyan barátnőmék ünneplik két kiscsajuk szülinapjait. 🙂 Mindig van egy pici zsúrtorta családilag, és egy kicsivel nagyobb a gyerekzsúrra. Ja, és sosem kötik meg a lányok kezét témaválasztás terén. Így hát volt már
uszoda,
kisvirág,
paci, Rubik kocka,
kakaós csiga vagy búváruszony. :)) No meg tuskó, azaz
farönk apának, csak hogy ünnepnapokon se tudjon ne dolgozni. 😀
Most Enikő lett a soros, a pici torta új házi kedvencéről lett mintázva, ami egy nemtudom micsoda rágcsáló. Ági kedvesen patkánynak titulálja, és én nem merek vele vitatkozni! 😀
Gesztenye ízű, saccra 4-5 szeletes lehetett.
Betöltés után a leeső piskótából puncsmasszát gyúrtam, ezzel gömbölyítettem a hátát, buksiját. Kevés krémmel bevontam, majd jött a marcipán, amit szénporba mártott ecsettel próbáltam szürkés-foltosra színezni, de csak annyit értem el, hogy totál göröngyösnek néz ki. 😀 Pedig nem is az. No mindegy. Festékszóróért sír a lelkem.
Encsinek tetszett, ez a lényeg! :))
A zsúrra pedig egy másik jelenlegi kedvenc készült, dobgitár, ami nem volt ennyire egyszerű.
Csokitorta. Formázás és betöltés után ismét puncsmassza, amiből azonos színű burkolóval bevonva kis emelvény készült a gitár nyaka alá, így került rá az egybefüggő nyak, a lehajló fejjel.
Ezt megelőzően még festeni is kellett, nem nagyon látszik, de 4 színnel van csíkosan áthúzva a felszín, narancs, sárga, világos- és sötétebb barna árnyalatokkal. Az igazi kihívást mégis a húrok jelentik általában, ezek most szürke cérnaszálak. végükön csomó, amit fogpiszkálóval fúrtam a marci alá. Macerás népség, nem és nem akarnak nyugton megmaradni a helyükön, muszáj voltam betakarni, letapasztani őket.
Léggitár hero!! :DD Boldog Szülinapot Encsi! :))
Megszakítjuk adásunkat, mert újabb fotók kerültek nagyvilágra az apa tortájáról is! Annyira lökött, de így szeretjük! 😀 Receptért
katt ide!Az agrármérnök precíz, koncentrált favágás, területrendezés közben.
Lehet, hogy reflex-szerű a dolog, talán ezért kedveli ő ennyire a természetet! Fő a fehérjedús táplálkozás! 😀
