Van úgy, hogy csak ülök a gép előtt, és merengek. Azon, hogy a sütis tál már csak félig van, és hogy hogy unatkozhatnak a kisszekrényben a liszt, a cukor, a mogyoró meg a táblás csokik, mert legalább egy napja nem volt dolguk. Nem is beszélve a marcipánról, ami duzzogva gubbaszt a hűtőben, amiért nem simulhatott tortára.
Na, ebből a nézésből Lil már tudja, hogy újabb szénhidrátbomba előállítása készülődik, úgyhogy csendben kivár. Múltkor nem kellett sokat várnia, hamar a tettek mezejére léptem, lelkesen daráltam, kavartam, nyújtottam. Lil vigyorogva figyelt, és lazán bekérdezett – Újabb beteg ötlet? – rögtön nevetve hozzám is bújt, gondolom látta a gondolkodó ráncokat a két szemem közt, hirtelen nem tudtam, megsértődjek-e, vagy nevessek. 😀
A süti viszont baromi finom lett, le is írom, mielőtt még elfelejtem.
Tészta
2 tojás
15 dkg cukor
15 dkg olvasztott vaj
10 dkg darált törökmogyoró
15 dkg liszt
1 sütőpor
1 evőkanál sötét holland kakaópor
5-6 dkg marcipán
A kakaó kivételével kikevertük /a hozzávalókat sorrendben egymáshoz adva/ a tésztát. A felét muffinkapszlikba adagoltuk. Natur marcipánt kinyújtva, 12 darab kb. 5 cm átmérőjű kört szaggattunk, ezt rárakosgattuk a tésztára. A maradék masszát kakaóporral kezeltük, és elosztottuk a marcipánok tetején. Maradt egy kevés, azt külön kisütöttük, sima mogyis muffinnak. 170°C-on kb. 20 perc. Még puhának, szörcsögősnek kell lennie, de már érezni lakásszerte az illatot. 🙂
Átható mogyoróíz, lágy marcipánbelső, csokoládés utóíz. Kell ennél több nekem? 😀
