Jégkorszak, Motkány torta / Ice age cake with Scrat

Váá, végre én is jégkorszakoskodhattam kicsit! 😀 Imádtam! Tényleg! Nagyon! :))

Annyira bírom szerencsétlen arcot, ahogy küzd a nyomi makkért, komolyan betegre röhögtem magam rajta folyton. :))

Szóval hosszú egyeztetések után ajánlottam Habos eszméletlen ötletét, ami azonnal elnyerte a tetszést, így hát neki is álltam. Nem kevés tanakodás után a focilabdából ismert Raffaello íz mellett döntött (jó döntés, egyik kedvencem!),  a visszajelzés szerint ízlett mindenkinek. :))

Amikor félbevágtam cakkosan a behűtött tortát, akkor eszemben volt, hogy lefotózzam a vágási felületet, tök szép volt, de közben kapkodás, ahogy szokott lenni, így lekrémeztem már, mikor eszembe jutott… -.- Na, egy fotóért nem vakartam le a krémet, így ilyen fotó nem lett most. De sorolom: tészta, krém, ostya, krém, tészta, krém, ostya, krém, tészta. Hm…

Életem egyik legnehezebb burkolása volt, valahogy éreztem, hogy így lesz, a kiálló élek miatt. Alaposan átgyúrtam, kézmelegre, puhára a marcipánt, és amint ráborítottam, azonnal az élekhez kaptam, miközben másik kézzel toltam is rá az oldalára a leomló részt, hogy a súlyával ne húzza tovább. Hálisten sehol nem szakadt, vagy tört, így nagy kő esett le.

Mikor kész voltam, kissé szétnyitva tettem le egymás mellé a két részt, közéjük kékre festett limonádét forraltam fel evőkanálnyi keményítővel, ez lett a víz.

Már csak a móki volt vissza, jaj, hát ez a figura nagyon tetszik! :)) Mosolyogva gyurmáztam, és bár fogai lettek, meg tágra nyílt zöld szeme is, a kis karmai már kifogtam rajtam. Túl picik lettek volna.
De kapaszkodik nagyon! 😀

Remélem Ádámnak tetszett, Nagyon Boldog Szülinapot utólag is Ádi!! :))

Tejszínhabnak pedig köszönöm a fenomenális ötletet! :))