Hát azt kell mondjam, hogy ez kifogott rajtam. Nehéz volt. Vagyis inkább pepecs meló. Az egy dolog, hogy gluténmentes, az már megy. 🙂
Öcsi tejbegrízes-karamellás tortájának mintájára készült, csak gríz helyett tejberizs, de kávédarálóban kicsit átpörgetett, azaz dara-szerű rizzsel. Vaníliával és cukorral ízesítve, kevés kukoricakeményítővel besűrítve, amit kihűlve habos vajjal tettem finomabbá, habosabbá. Ezt körkörösen töltöttem fahéjas almatöltelékkel, amihez nagylyukú reszelőn 3 nagy almát lereszeltem, kupaknyi citromlével, cukorral és fahéjjal elkevertem, majd mikor levet engedett, 1/2 csomag vaníliás pudingporral felfőztem. Mindkét krémet habzsákba töltöttem, és körönként (csíkonként) felváltva töltöttem be.
Pocak pedig úgy lett kötött, hogy bevonás után egy toll kikapcsolt hegyével, azaz a műanyag vékony csővel mélyedéseket húztam hosszában, többször erősítve, majd egy kávéskanál nyelével (az enyémnek derékszőgű a sarka) kötésmintát nyomkodtam minden csíkba. A végén már tényleg jojóztak a szemeim. 😀 Végül egy, csak erre használt szivaccsal festettem ki zöld ételfestékkel. Majd jöhetett az arc, és a szívecske. 🙂
Szeretnék ezúttal nevezni a S.A.D. 14 fordulójára, ahol arcos sütiket várnak.
Itt olvashattok róla.
A S.A.D.-hoz méltóan próbáltam a lehető legkevesebb speciális eszközzel megoldani a dolgot. Nagyon várom már a többi arcost, Linyah, ugye látod, hogy az enyémkém sem szemtelen?
Drága Március! Boooldog, Boooldog, Boldog Születésnapot! :))
