Drötker hozott ki egy új, banán ízű pudingport. Ha emlékeztek még, gyerekkorunkban voltak tejben oldható italgranulátumok, kakaó, eper, banán ízben. Nekem a banános volt a favorit. 🙂 Ez a pudingpor teljesen ugyanolyan ízű. Meglepő módon valódi banánpor is van benne, azaz nem tömör aroma, bár jelen pillanatban ez sem érdekelne! 😀
Kis tortát rittyentettünk belőle, és mit ne mondjak, mennyei lett, etette magát, miközben sokkal frissebb ízhatást hozott, mint a sima vanília. Valahogy hűvösebb ízű.
Ami kellett hozzá:
18 cm átmérőjű piskótalap 4 tojásból
2 banán
1 csomag banánízű pudingpor
12 dkg cukor
3 dl tej
15 dkg vaj
sós mogyoró (egy maréknyi, kb. 8-10 dkg)
limonádé a lapokra (1 dl víz, 1 evőkanál citromlé, 1 evőkanál cukor, mintegy nyers szirup)
A pudingot a cukorral, tejjel felfőztem, kevergetve langyosra hűtöttem, majd a kihabosított vajjal elkevertem. A piskótát 3 lapba vágtam, minden lapot megöntöztem kevés limonádéval, a krémre ferdén szelt banánkarikákat tettem sűrűn, és megszórtam kevés durvára tört (zacskóban nyújtófával hengergetve) sós mogyoróval. Sóssal. Kiemeli az ízeket. És ropogós. 🙂 Tetejére oldalára is maradjon krém, majd még szórjuk meg mogyoróval.
Kissé behűtve isteni! 🙂
Ez jól hangzik! És a banán sós mogyoróval való keresztezése kifejezetten izgató.Köszi! 🙂
Nem most kerültél bele, már ott csücsülsz egy ideje, csak nem volt nyilvános ez a terem. 😉 De idő, idő, idő kéne megteremteni a valóságban (virtuálisan) az ötleteket. Egyelőre érd be egy meleg ölelés és két nagy puszi ígéretével kérlek! :))
No most mit nyertem? akkor most bekerülök a halhatatlanok klubjába Dina világában?
Ez lehet fura lesz, de Te vagy az 1000. hozzászóló a blog életében! Micsoda szerencsés nap! 🙂 Úgy érzem létre kéne hoznom egy blog-panoptikumot, hol a mérföldkövek szerepelhetnének. Hú, köszi az ötletet! 😀 Ja, és tényleg fincsi, ne hagyd ki! 🙂
Ajaj, ezt most nem kellett volna megnézem ….én csípázom a pudingporokat, d ezt a banánosat még nem láttam.Nyammmmi
Ööö…konkrétan fogalmam sincs, mert mi talán egy órát sem hagytunk neki! 😀 De igen, ha reggel összeállítod, estére már tuti, hogy minden íz szoros barátságot köt! :)) Majd mondd el, hogy kedves embered mit reagált! :))
Nagyon guszta lett! 🙂
Dina, mennyi idő kell neki, hogy “összeérjen”? Mondjuk ha vasárnap este megyek vendégségbe elég reggel megcsinálni, vagy inkább szombaton? Ez a sósmogyoró benne/rajta nagyon megfogott.. bár az emberem nézett egy nagyot.. szóval úgy gondolom bizonyíték kell neki 😉
Hű meg ha, szuper guszta! 🙂 És benne a sós mogyoró, tuti nagyon finom, eddig minden sós mogyis desszertem különlegesen finom lett, tényleg kihozza az ízeket! 🙂
Ejha! Micsoda ötlet! 😀 Na, kíváncsi leszek, mi lesz belőle! :))) Na ugye, hogy az újdonság mellett nem lehet elmenni?
Dina, ez aztán abszolút beleillik a “sógoromat banános tortával szívatni”-projektembe…Ezer köszi a receptért, röpke egy hónapon belül “ellövésre” kerül! Egyébként én is vettem ilyen pudingport a múltkor, megláttam és már landolt is a kosárban, nem bántam meg! 😉
De tudod mit? Nem. Ez nem olyan! Már csak fílingre sem! 😀 Miért érzem azt, hogy kezd végzetesen kettészakadni a konyhatündérek tábora? Egyik fele kényeskedve kerül minden “ipari”-t, mert tuti halálra mérgezi magát egyetlen csepp margarinnal vagy színezékkel, másik fele meg…ööö…az első fél szerint lenézendő, mert nem pipiskedik ennyit. Tudom, tudom, én is próbálom kerülni a túl művi vackokat, de azért még élvezettel be tudok habzsolni egy adag pudingporból készült desszertet (horribile dictu) palackból nyomott tejszínhabbal! 😀
Tulajdonképpen nagyon egyszerű kikerülni, csak hát kényelmes világunkban mi sem egyszerűbb, mint felbontani egy zacskót? 😀 Szóval, ha kikerülnéd, akkor karikázz le két banánt, készíts belőle banán chips-et, daráld porrá, 2 evőkanál keményítővel és 1/2 kk citromsavval máris megvan a pudingporod. :))
Banyek, de guszta! Mondjuk a banánpor mint összetevő kicsit furi nekem, de kipróbálós a történet 🙂