Egy nagyon kedves barátom kint él egy pár hónapja Hollandiában. Úgy alakult, hogy kis időre haza tudott jönni, és ez épp a szülinapja időszakára esett. Nagy focidrukker, egyébként is sportos alkat, szereti az ilyen mazochista dolgokat, mint reggeli futás, meg kézilabda edzés, és hasonló dolgok. 😛
Azt is tudom, hogy szereti a Raffaello golyót. Hát megpróbáltam tortába átvinni a dolgot úgy, hogy ne csak egy sima kókusztorta legyen, amire csak rámondom, hogy ez Raffaello, mert az milyen vagány manapság, hanem tényleg legyen olyan, mintha a golyóba harapnál.
A golyó forma adott, csak baromi nagy. 😀
Sütöttem két félgömb alakú tésztát, (sütőpapírral bélelt fém tésztaszűrőben) amiben 10 dkg lisztet kicseréltem 10 dkg átdarált kókuszreszelékre.
(5 tojás szétválasztva, 2*12 dkg cukor, 1 csipet só, 1,2 dl olaj, 1,2 dl tej, 14 dkg liszt, 10 dkg kókusz, 1 sütőpor)
Főztem egy adag tejszínízű pudingport 3 dl tejjel, 10 dkg cukorral, majd ebbe is ment 10 dkg kókuszreszelék.
Kikevertem habosra 30 dkg vajat 15 dkg zsíros tejporral, és egy korty, talán egyharmad dl tejszínnel.
15 dkg mandulát lehántoltam, és meleg sütőben kiszárítottam, összetörtem.
A félgömböket felszeleteltem, és a szelethez mérve ostyalapokat vágtam a megfelelő méretű körökre.
A tejporos vajkrémből 10 dekányit félretettem, majd ezzel vonom be az ostyalapokat, hogy a főzött krém ne áztassa el, roppanós maradjon. A többit pedig kikevertem a főzött kókuszos krémmel.
A töltés így zajlik: Egy lap a kókuszos piskótából. Erre egy cm kókuszkrém, ezt meghintjük a zúzott mandulával, erre egy vajkrémmel átkent ostyalap, megint krém, mandula és egy új piskótalap. Aztán krém, mandula, vajkrémes ostyalap, krém, mandula, piskóta.
Ez egy labdában duplán ismétlődik, azaz alsó-felső félgömb tükörképként ugyanúgy lett töltve, a félgömbök találkozásánál dupla réteg ostyával a tartás miatt. Ez később okozott is galibát, mert a borozóban, ahol ünnepeltünk, nincs olyan éles szakácskés, mint itthon, és érdekes volt szeletelni, vidultunk rendesen. :)) Lényeg, hogy együtt az egész tényleg fergeteges volt, az ízek, állagok hozták az igazi Raffaello élményt. A háromszoros mandulamarcipán külön jót tett neki. 🙂
Az pedig, hogy drágalátos Rolandunk kedvenc csapata csak egy ezer logóval összefirkált, királykék alapon fekete-fehér csillagos labdával képes játszani, az külön örömforrás.
Tényleg. 😀 <– Őszinte mosoly. Valóban az. Mondom.
Na de azért Boldog Szülinapot Roli! :))
