Zsuzsi, a Teller cake blog írója a házigazdája a mostani Süss! Alkoss! Díszíts! fordulónak, és épp kapóra jött. Farsangra készültünk ugyanis, kellett valami vidám, valami jóízű, valami új.
Ez volt az első próbálkozásom, de nem az utolsó, mert ezt muszáj überelni! Azt tudtam, hogy a sima csokis az uncsi színű ilyen csepp lurkók farsangjára, színeset akartam. De Candy melt nevű színes bevonóm nincs, ha hozzájutnék is drága lenne. Fondant ezért nem fogok táblázni, a marcipán meg csillagászati árból jött volna ki. Na nem. Ekkor jött az ötlet, hogy szőrös kis haverok, a Szezám utca lakói jók lesznek, színes kókuszba forgatva.
Googliba ütve jöttem rá, hogy barmira nem vagyok eredeti, lehet jobban jártam volna egy magyar mesével, azt tuti nem alkotta meg 63.000 amcsi anyuka! 😀 No sebaj, ötlet már kitudódott, muszáj volt lépni.
Kókuszt színeztem ugyanúgy, mint a színes szórócukrot, csak most nem keményítőztem, hagytam kissé nedvesen.
5 tojásos tortatésztát sütöttem (5 tojás szétválasztva, 24 cukor, csipet só, 1,2 dl olaj, 1,2 dl tej, 24 liszt, 1 sütőpor).
Gáztepsibe terítettem, majd összemorzsoltam.
Egy tábla, 10 dkg étcsokit olvasztottam és öntöttem a morzsára,
10 dkg porcukrot is,
4 csepp citromlevet,
5 dkg olvasztott vajat.
Egy dl igen forró vízben kiáztattam egy filter almás-csipkebogyós teát (Saga), és ebből öntögettem a keverékre gyúrás közben, hogy jó állagot érjek el. Túl száraz nem lehet, mert lepottyan, de túl nedves sem, mert lecsúszik. Az almatea nagyon megdobta, kegyetlen jó íze lett!
A pálcika nem hurka, sem saslik, és nem is szívószál, hanem a színekhez pont passzoló számolópálcák. 🙂 Új csomag természetesen, letisztogatva. Az elsősök nagyon élvezték, amikor rájöttek, hogy most is matekot csempésztem bele! 😀
A kókusz viszont nem tapadt úgy, ahogy szerettem volna. 🙁 Pedig bejátszott víz, szirup, lekvár, minden. A ragacsos pepecsnél persze minden egyes golyó után kézmosás, jajj, mááár! De nem lett jobb, csak egyre több kókusz volt mindenütt, színes cseppekkel kísérve, ahogy leoldódott róla a festék…hagyjuk, már kókusztalanítottam a konyhát. Rá kellett jönnöm, hogy az amcsi kókusz nedvesebb, nagyobb reszelék, nem ilyen homokra szikkasztott és milliméteresre őrölt izé, mint nálunk. Ez van.
Egyet muszáj volt megkóstolni! 🙂 Fincsi volt! 🙂
Lehet, hogy itt kellett volna megállni. 🙂 De nem. Nem álltam meg.
Vettem olyan tiktakkot, ami színes hamisítvány, különféle ízekben. A sárga lett a madárnak mondott izé csőre, a narancsszín pedig Elmo orra.
Csokit olvasztottam sütőpapírra korongokat csepegtettem, megdermedve félbevágtam, ezek lettek a szájak.
Marcipángolyócskák a szemek. Sütifalónak pedig marcipánsüti van a szájában. 🙂
Hungarocell lapom sem, és oázisom sem sincs, viszont van egy egyik oldalán zöldre festett tojástartóm, azt használjuk húsvétkor feldíszítve. 🙂 Eszembe jutott, hogy annak ki van likasztva minden dombocskája, tehát a célnak tökéletes! Ezzel vittük is be a suliba. (Előzőleg sütőben lehet átsütni, sterilizálni, ha kételyeink vannak).
Sütiszörny még teli szájjal is kinézi társa szájából a falatot, hát elképesztő! 🙂
Ilyenek lettek hát az első sütinyalókák, remélem azért adtam ötleteket. én sokat tanultam belőle. Például azt, hogy a srácokat egyáltalán nem érdekli a kókusz fedőképessége, vagy hasonló szütymörgések, pikk-pakk befalták, de még a szülőknek is bejött. :))
