Zsuzsi, a Teller cake blog írója a házigazdája a mostani Süss! Alkoss! Díszíts! fordulónak, és épp kapóra jött. Farsangra készültünk ugyanis, kellett valami vidám, valami jóízű, valami új.
Ez volt az első próbálkozásom, de nem az utolsó, mert ezt muszáj überelni! Azt tudtam, hogy a sima csokis az uncsi színű ilyen csepp lurkók farsangjára, színeset akartam. De Candy melt nevű színes bevonóm nincs, ha hozzájutnék is drága lenne. Fondant ezért nem fogok táblázni, a marcipán meg csillagászati árból jött volna ki. Na nem. Ekkor jött az ötlet, hogy szőrös kis haverok, a Szezám utca lakói jók lesznek, színes kókuszba forgatva.
Googliba ütve jöttem rá, hogy barmira nem vagyok eredeti, lehet jobban jártam volna egy magyar mesével, azt tuti nem alkotta meg 63.000 amcsi anyuka! 😀 No sebaj, ötlet már kitudódott, muszáj volt lépni.
Kókuszt színeztem ugyanúgy, mint a színes szórócukrot, csak most nem keményítőztem, hagytam kissé nedvesen.
5 tojásos tortatésztát sütöttem (5 tojás szétválasztva, 24 cukor, csipet só, 1,2 dl olaj, 1,2 dl tej, 24 liszt, 1 sütőpor).
Gáztepsibe terítettem, majd összemorzsoltam.
Egy tábla, 10 dkg étcsokit olvasztottam és öntöttem a morzsára,
10 dkg porcukrot is,
4 csepp citromlevet,
5 dkg olvasztott vajat.
Egy dl igen forró vízben kiáztattam egy filter almás-csipkebogyós teát (Saga), és ebből öntögettem a keverékre gyúrás közben, hogy jó állagot érjek el. Túl száraz nem lehet, mert lepottyan, de túl nedves sem, mert lecsúszik. Az almatea nagyon megdobta, kegyetlen jó íze lett!
A pálcika nem hurka, sem saslik, és nem is szívószál, hanem a színekhez pont passzoló számolópálcák. 🙂 Új csomag természetesen, letisztogatva. Az elsősök nagyon élvezték, amikor rájöttek, hogy most is matekot csempésztem bele! 😀
A kókusz viszont nem tapadt úgy, ahogy szerettem volna. 🙁 Pedig bejátszott víz, szirup, lekvár, minden. A ragacsos pepecsnél persze minden egyes golyó után kézmosás, jajj, mááár! De nem lett jobb, csak egyre több kókusz volt mindenütt, színes cseppekkel kísérve, ahogy leoldódott róla a festék…hagyjuk, már kókusztalanítottam a konyhát. Rá kellett jönnöm, hogy az amcsi kókusz nedvesebb, nagyobb reszelék, nem ilyen homokra szikkasztott és milliméteresre őrölt izé, mint nálunk. Ez van.
Egyet muszáj volt megkóstolni! 🙂 Fincsi volt! 🙂
Lehet, hogy itt kellett volna megállni. 🙂 De nem. Nem álltam meg.
Vettem olyan tiktakkot, ami színes hamisítvány, különféle ízekben. A sárga lett a madárnak mondott izé csőre, a narancsszín pedig Elmo orra.
Csokit olvasztottam sütőpapírra korongokat csepegtettem, megdermedve félbevágtam, ezek lettek a szájak.
Marcipángolyócskák a szemek. Sütifalónak pedig marcipánsüti van a szájában. 🙂
Hungarocell lapom sem, és oázisom sem sincs, viszont van egy egyik oldalán zöldre festett tojástartóm, azt használjuk húsvétkor feldíszítve. 🙂 Eszembe jutott, hogy annak ki van likasztva minden dombocskája, tehát a célnak tökéletes! Ezzel vittük is be a suliba. (Előzőleg sütőben lehet átsütni, sterilizálni, ha kételyeink vannak).
Sütiszörny még teli szájjal is kinézi társa szájából a falatot, hát elképesztő! 🙂
Ilyenek lettek hát az első sütinyalókák, remélem azért adtam ötleteket. én sokat tanultam belőle. Például azt, hogy a srácokat egyáltalán nem érdekli a kókusz fedőképessége, vagy hasonló szütymörgések, pikk-pakk befalták, de még a szülőknek is bejött. :))
Fanni! Hajrá! Akkor és ott már majdnem dühös lettem, de végül kiderült, hogy élveztem minden percét! És nem szabad túl komolyan venni. Ez a nekem szóló tanulsága. :)) De ezek szerint minden mániákusnak szól! 😀 😉 Majd muti meg, milyen lett az első! Kíváncsi vagyok! 🙂
Én idén az utolsó percben csaptam össze az angry birds cup cake-et és tiszta para voltam,hogy a burkolás…a szeme….a tollaik a fejükön…..na a gyerkőcök pont tettek rá,hogy én megint a részleteken rugózok. Úgy tűnt el a tálcákról az összes 3 perc alatt mintha sose lett volna :DSzóval szerintem tök jók,az ötlet remek és egyre nagyobb késztetést érzek,hogy kipróbáljam ezeket a süti nyalókákat :)Köszi Dina
Zsuzsi! Nem KICSIT gyártottam a Te kedvedért! 😀 Csak pont jött egy farsang is, így két legyet ütöttem! Köszi a lehetőséget! Élveztem nagyon! :))
Még hogy felismerhetetlenek???-én mindet felismertem, sőt a lányaim is! Na és persze jött a kérdés: anyu, te mikor csinálsz ilyet??? :))))Fantasztikusat és egyedit gyártottál és köszönet érte, hogy ezt kicsit az én kedvemért is tetted! ;-))))
Köszi Márti! Azt hiszem manapság már igen nehéz bármilyen népszerű mesefigurát elsőként sütibe önteni, tuti, hogy egy amerikai konyhatündér (szőke, nagy hajú, duci, de szélesen mosolygó, Lila-akác közi focistafeleség) már megcsinálta előttünk. 😀
Amikor megláttam, azt gondoltam; tudtam, hogy ez a Csaj megint egyedi ötlettel áll elő. Simán elhinném Neked! ;-)Nem baj, hogy nem a tiéd, de attól meg nagyon pofásak lettek!
Hani! Jól látom, te vagy a 100.? :)) Hát, légy üdvöz énnálam! 😉
Köszi Millye! 🙂
Fenomenális! 🙂 Nekem nagyon tetszik 🙂
Ó, köszi csajok! 🙂 Meg voltam győződve róla, hogy kinevettek, vagy bárgyúnak ítélitek meg a felismerhetetlen pop-okat! :)) De most ez nagyon jól esik, annyira jó fejek vagytok! 🙂
Nagyon kreatív és nagyon ügyes vagy! És nagyon jó anyuka!A sütinyalókáid pedig mutatósságuk mellett biztos finomak is voltak!
Egyik jobb mint a másik, szuper ötlet 🙂 Az tuti, h itthon te csináltad először :))
Milyen vidámak!
Nagyon jók lettek! Külön jó a tojásos dobozka felhasználása állványnak, és a számolópálcikák is nagyon eredeti :-)!Én egyszer vettem (talán a Lidl-ben)nagyobb darabkákból álló kókuszreszeléket, bár száraznak az is száraz volt.
Hááát ezek annyira cukik lettek. el is hiszem, hgoy nagy sikere volt, te meg zsebelhetted be az elismerő nyammogásokat:)
Köszi Kriszta! :))
Ötletes, kreatív. Nagyon jók!