Csak ha a képre nézek is, máris érzem a semmivel össze nem téveszthető ízét. Imádom!
Jó, tudom, tudom, mostanság muszáj mindennek nem magyar gyökeret találni, és kövezzetek meg, de a tejkaramell nekem tejkaramell akkor is, ha más országokban is meg tudják csinálni, esetleg két részletben (először sűrített tej, majd abból karamell, azaz félútig ipari, majd aztán házi), és ha mondjuk úgy sokkal csinosabban csengő neve van: dulce de leche. Ami édes tejet jelent… azaz semmi tulajdonnév, vagy lefordíthatatlan szójáték, netán tájegység nem ragaszkodik ahhoz, hogy ne hívhassam a saját nevén. Tejkaramella akkor lesz (tehát plusz egy “a”), ha teljesen megdermedve, szikkasztva, kis kockákra vágva kerül tálalásra.
Hogy hogy akadtam rá?
ITT olvastam először arról, hogyan ne vadásszak dobozos konzervtejre, sem ne vegyek horroráron tejporos, bűnédes tubusost. Hisz meg tudom csinálni én is! 🙂
A fenti kép az ő receptjét hozza hűen. Isteni finom. Igen, félúton járva (kb. 35-40 percnél) jutottam a sűrített tejig, ha azt akkor és ott tubusba gyömöszkölöm, akkor még polcra is tehettem volna, és lám, nem volt benne semmi segédanyag. De nem álltam meg, tovább forraltam, míg el nem értem azt, hogy kevergetve sercegve húzott csíkot a kanál, ahol simán kibukkant a lábos feneke (juj, dévaj mosoly).
Ezen a képen még langyos, ezért hígabb is kicsit. Hűtőbe téve pár óra alatt “behúz”, azaz még sűrűsödik, szilárdul valamelyest.
Rengeteg sütemény, krém alapja lehet, de simán kanállal üvegből is utánozhatatlan.
Én azért sütöttem is vele, és meglepően finom lett!
Régebben volt egy agyament ötletem, hogy a brownie-ból kihagyom a csokit, és teszek bele almát, banánt. Baromi finom, krémes állagú,
édes-fanyar süti. Most úgy döntöttem, adok egy kis mélységet neki, azaz összekapcsoltam a kettőt. Hogy ne nyúlós, kissé folyós állagú krém legyen a tetején, most valamivel több cukrot tettem a karamellhez, és némi vajjal adtam neki selymes állagot és vághatóságot.
Azaz:
1 liter zsíros tej (minimum 2,8%, de inkább 3,5%)
35 dkg cukor
1 zacsi vaníliás cukor
1 tk. szódabikarbóna
——-
5 dkg vaj
A fentieket egy lábasban feltesszük főni, lassú forrással fődigéljük bő órácskát, másfelet, de akkor már vigyázunk rá, kevergetjük, nehogy úgy járjunk, mint peches Dina, aki közben könyvébe borul, így csak néha kukkant rá a főzeményre, és az edény alsó szélén néha erősebben karamellizálódik a cucc a kelleténél, így szééép, foltos nem lesz a végeredmény. Ami abszolút nem veszi el a kedvünket attól, hogy folytassuk. Mikor feltérképeztük már edénykénk formás, kerek (körkörös) popsiját, akkor készen is vagyunk. Ráönthetjük süteményünk tetejére, ami épp langyosra hűlt a tepsiben, ahonnan nem borítottuk ki.. Így, együtt be a hűtőbe, és mikor már lehűltek a kedélyek, és szilárd alapokra helyezték ott bent ők ketten a kapcsolatukat, akkor jövünk mi! Tányérokkal és késsel felszerelkezve. :))
Meglepő ízkombó, ami működik! Én legalábbis nem tudtam leállni vele.
Dina : Tejkaramell; 2:0
