Kata barátnőm lisztérzékeny. Így az a torta, amit ő visz ajándékba, és mondjuk szeretne is enni belőle, az gluténmentes kell, hogy legyen. Sajnos van már kiterjedt tapasztalatom ezen a téren. Kegyetlen kis bosszúja ez a kaporszakállúnak, ha tehetném egyetlen tollvonással beszüntetném. De sajna nem vagyok mindenható. Így csak a maximális körültekintés marad, nehogy ártsak, ha már örömet okozni szeretnék.
A tortának Hamupipőkéről, vagy általánosságban a hercegnőkről kellett szólnia, Klaudia ugyanis hő rajongójuk. 🙂 Bár láttam gyönyörű megoldásokat, de a sok hercegnő egy tortán verzió nekem nem jön be. Inkább szerettem volna egy részletet megragadni a meséből, és azt valahogy térbelivé tenni.
A pankrátor tortánál alkalmaztam először a hurkapálcás marcipán-bábu technikát (micsoda nevek, figyeled?), és úgy döntöttem, itt is szuperál majd.
Szóval, a hintóban van két pálca, a figurákban egy-egy. Azaz kinyújtottam a marcipánt 4-5 mm vastagságra. Nagyjából rámértem a papírból kivágott sablont, majd alátettem a pálcát. A sablont elvéve újra kilapogattam, hogy a marcipán rásimuljon, majd véglegesen formára vágtam. Megfordítva ott volt a vájat, de az még nem adott tartást. Hát kiemeltem a pálcát, benedvesítettem épp egy picit a vájatot, visszatettem, és egy pici marcipán kígyócskát hosszában a pálcára lapítottam, két szélét elsimítva, eldolgozva, mintegy beburkoltam a pálcát a figura hátoldalán. Így hagytam száradni pár órát. Mikor már meg mertem emelni a pálcánál fogva (a hintót még így sem nagyon mertem abajgatni), megfordítottam, és kifestettem őket.
A tortára pedig olyan fekete erdő volt a kívánság, amelyben nincs sem csoki, sem kakaó, azt ugyanis nem kedveli az ünnepelt, így aztán lett belőle Fehér erdő, azaz vaníliás tészta, tejszínes-vaníliás krém, és meggy, valamint meggyzselé. Mindez persze gluténmentes verzióban, de lényegében csak a lisztet cseréltem Mantler-re, valamint a többi alapanyagot (ha még nem ismertem volna ilyen téren) alaposan áttanulmányoztam, nehogy kerüljön bele olyan, ami nem kéne.
A lényeg, hogy mindent ugyanúgy csináltam, ahogy szoktam, kivéve, hogy a Mantler sokkal több folyadékot vesz fel, mint búzából készült társa, úgyhogy a szokásos 1,2 dl tej helyett a tészta felvett majd 2 dl-t, a krém pedig a szokásos 3 – 3,5 helyett felkapott 5 dl-t. Ennyi.
Na és a korona a sztori végére:
Hát nem gyönyörűek? 🙂
