Egy régi – új ismerősöm keresett meg, mint kiderült, még az özönvíz előtt valamikor egy oviba jártunk. Na jó, én ezer éve, ő meg még nagyon kis fiatal ám! :))
Szóval nagyfia kedvenc szórakozása a World Wrestling követése, azaz nagy pankráció rajongó. Neki készült a torta.
Fekete erdő az íz, így szép magas lett.
A piskótához:
5 tojás elválasztva
24 dkg cukor
1,2 dl olaj
1,2 dl tej
20 dkg liszt
4 dkg holland kakaópor
1 sütőpor
A krémhez:
1 csomag tejszínízű pudingpor
4 dl tej
12 dkg cukor
20 dkg vaj
A meggyes krémhez:
1 üveg meggybefőtt
1 csomag vaníliás pudingpor
3 evőkanál cukor
citromlé
A piskótához a tojások fehérjét csipet sóval, 12 dkg cukorral fényes, masszív habbá verjük. A sárgáját a többi (12 dkg) cukorral fehéredésig keverjük, hozzáadjuk az olajat és a tejet. Beleszitáljuk a lisztet, kakaót, sütőport, és pár mozdulattal összeforgatjuk. Nem mindig használok sütőport, általában nem is kell, de úgy vettem észre, hogy a kakaó nehezíti a dolgot, néha lehúzza a tésztát. Jobb egy picit segíteni. Ha ez megvan, beleforgatjuk a habot, 21*21-es szögletes formában 160 °C-on tűpróbáig sütjük.
A krémhez megfőzzük a pudingot a cukorral és a tejjel, kevergetve hűtjük langyosra, majd elegyítjük a habosra kevert vajjal.
A meggyet leszűrjük, a bogyókat majd a töltéskor használjuk. A levét feltesszük a pudingporral és a cukorral, meg némi citromlével, és sűrűre főzzük. Kevergetve hűtjük ki, mert hajlamos csomósodni, összeállni. Citromlé pedig a meggyzselé savasságának beállításához kell, sokszor igényel kis rásegítést. A visszajelzés szerint bizony most az enyém is lehetett volna fanyarabb. Ez nagyban függ a befőtt minőségétől, szóval tessék kóstolgatni! Kissé savanyának kell lennie ahhoz, hogy a piskótával és krémmel együtt is megőrizze karakterét.
A piskótát 3 felé vágjuk, és csíkosan töltjük. Azaz, ha kerek tortánk van, úgy fog kinézni, mint egy céltábla. 🙂 Na, de ne rohanjunk előre. Töltsük habzsákba, vagy zacskóba mindkét krémet. A fehérből nyomjunk egy csíkot körbe a piskóta szélére, majd mellé, kihagyva egy ujjnyi helyet, ahová a meggyzselé jön majd, szóval eggyel beljebb húzzunk még egy csíkot, és haladjunk befelé, középig. Most a kimaradt köröket töltsük ki meggyzselével, és a leszűrt meggyszemeket nyomkodjuk a meggykrémbe. Jön a következő lap, ahol ugyanezt újra. Arra figyeljünk, hogy a legkülső kör mindig fehérkrém legyen.
A piskótát meg szoktam locsolni kevés cseresznyepálinkával, hisz úgy lenne igazi, de most bambínó volt az ünnepelt, így csak kevés rumos-meggy aromával kentem picit meg.
Miután a kész torta kellően lehűlt, kezdődhetett a burkolás. Először egy natúr marcipán lap a tetejére, a leeső részekből a két kinyomtatott és méretre vágott figura alapján kivágjuk a két kis alakot. Azokba hurkapálcát szúrunk, és megfestjük-rajzoljuk.
A többi marcipánt feketére festjük. Na, ez nem könnyű. Először holland kakaóval szoktam barnítani, majd jöhet bele kék és lila, amelyekből nem kell sok ahhoz, hogy sötétebb legyen, végül jöhet az orvosi szénpor, megsegítve kevés Wilton gélállagú feketével. Azért ennyire macerásan, hogy a lehető legkevesebb festék kelljen hozzá. Tapasztaltabbak tudják, hogy egy gömbőcnyi fekete bevonó “megesz” egy egész flakon Wiltont, ha nem vagyunk kicsit találékonyabbak. Az orvosi szénpor pedig szerintem még mindig jobb, mint más mesterséges színezők, főleg, hogy azért olyan sok nem kell bele.
Lefedjük a torta oldalait, majd négy kis kolbászkát formázunk a leeső darabokból, azokba hurkapálcát szúrunk, ez lesz a 4 sarok. A kötél nálam nem kötél, nem is gumicukor, hanem szintén hurkapálca, ételfestékkel pirosra színezve, a sarkokba szúrva.
A logó pedig pár ecsetvonással készült, vízzel hígított szén (Wilton elfogyott…vennem kell, el ne felejtsem!) és piros ételfesték.
És hogy közben az ovis időszakomon agyaltam, azt nem bizonyítja jobban, mint hogy közben eszembe jutott egy kedves kis drukkolás abból az időből: Hajrá egyik, ne hagyd magad másik! :))
