Már évek óta figyelgettem a süteményt minden adventi időszakban, mindig is tetszett, de valahogy sosem vettem erőt magamon, hogy nekiálljak. Pedig sokkalta egyszerűbb, mint hittem. 🙂
Mindenképpen a marcipános verziót szerettem volna, úgyhogy nekiálltam tanulmányozni, hogy mikor mennyi, hova, miből. Sok cikk igen alapos, részletes, a különböző fajtákat százalékra pontos hozzávaló arány alapján különbözteti meg, ami nekem már kissé azért túlzás, na. Az igazi lökést
EZ A CIKK adta. Egyszerű, világos, mosolyogtató. 🙂 És sütöttem. Kicsit másképp persze. 🙂
“Marcipános változat
Ehhez 1,3 dl cukros tejben 4 dkg élesztőt megfuttatunk. 40 dkg finomlisztből, 2 tojás sárgájából, 15 dkg olvasztott vajból, 1 teáskanál fahéjból, 6 dkg porcukorból 2 dkg vaníliás cukorból és a felfuttatott élesztőből sima tésztát dagasztunk, és megkelesztjük. Amíg kel a tészta, 8 dkg lehéjazott durvára darált mandulát, 10 dkg kandírozott narancshéjat, 8 dkg mazsolát és egy narancs reszelt héját 1 evőkanál rum és egy 1 evőkanál mandulalikőr keverékébe áztatjuk.
20 dkg marcipánt 5 dkg porcukorral és egy teáskanál mandulalikőrrel összegyúrunk.
Ha megkelt a tészta, óvatosan beledolgozzuk a gyümölcsös, mandulás keveréket és kb. 20×30 cm-es téglalappá sodorjuk. A marcipánmasszát szintén kisodorjuk, de ezt csak kb. 15×25 cm-re, majd ráhelyezzük a tésztára úgy, hogy ne lógjon le róla. Ezután a tészta két szélét hosszában behajtjuk középre. Még egy fél óráig kelesztjük, majd a drezdai stollenhez hasonlóan kisütjük, vajazzuk, cukrozzuk.
Aki már végképp elkötelezte magát a stollensütés mellett, és/vagy esetleg unja, hogy a sütemény a magas vajtartalma miatt szétterül a tepsiben, beruházhat egy stollensütő formába.
Ha ezt használjuk, másodjára a tésztát már benne kelesztjük, majd a süteményt a formával felfelé egy sütőlapra borítva tesszük a sütőbe, azonban ügyeljünk rá, hogy a fém sapkát kb. a sülési idő felénél levegyük a tésztáról.
A marcipános stollen formában sütve különösen mutatós, főleg, ha a porcukorral és mandulalikőrrel átgyúrt marcipánrudat egyben hagyjuk a közepén.” (idézet a cikkből)
Nem csak fahéjat, hanem mézeskalács fűszerkeveréket használtam; nem tettem mandulalikőrt bele, és plusz porcukrot sem gyúrtam a marcipánhoz. Viszont a kandírozott narancshéj és mandula valamint mazsola mellett aszalt sárgabarack is virít itt-ott. Eszméletlen finom. Volt. De tényleg!
Ám még van itthon minden aszalványból, mert maradt. Marcipán is van. Vaj is van a hűtőben. Hm. Mennem kell…
