Jöjjön egy karamellás finomság. Egészen pontosan vajkaramella őfelsége, ami számomra maga a csoda. Egyre inkább karamellfüggővé válok, legyen az törős, roppanós, nyúlós-krémes, vagy épp ilyen, morzsálva omlós. Egyetlen féle nem jön be, a kemény, nagyon gumis variáció. Annak nem kell íze van.
De ez! Oh, anyám, ezt nem bírom abbahagyni! Szilárd ugyan, de amint bekapod, azonnal atomjaira bomlik, szétomlik-olvad a nyelveden, szájpadlásodon, együtt az inkább krémes, semmint roppanós tejszínes csokival. Fokozzam még? 😀
Íme ennek a verziónak a teljes receptje:
25 dkg vaj (Minő meglepő, margarinnal is működik, de csak ha jó minőségű. Gondolom a pálmazsír miatt, ami eleve egy omlós, szépen fagyott állagot tud biztosítani. A Ráma tökéletesen jól működik.)
25 dkg kristálycukor (opcionálisan nádcukor, barnacukor, stb., minél sötétebb, annál erősebb szín és ízélmény hozható létre)
1/4 teáskanál só (öhm…nem akarok bántó lenni, szóval inkább csak annyi, hogy mindenki ízlésére bízom, hogy ez milyen, csak egyet kérek, ne jódozott, finomított, káliumkloridos borzalom legyen! NaCl, ha lehet. Felőlem tengeri, vagy hegyi is lehet, nekem mezei sima sóm van. :))
1 dl zsíros tej
Lábasban feltesszük lassú lángon fődögélni, kavargászunk, ránézegetünk, aztán egyszer csak hopp, szép színe kezd lenni, egyre finomabb az illata, az izgalom fokozódik, aztán egyszer csak már minden kanálmozdulatnál látszik a láboska alja, és erősen zajos a kicsike, na akkor levesszük a tűzről, nehogy túlfőzzük.
Túlfőzés esetén szétválik, kicsapódik az egész massza, alul valami zavaros katyvasz a tetején úszó zsírral. Nem túl bizalomgerjesztő, de nyugi, önts bele 1/2 dl tejet még, és tedd vissza kicsit a tűzre. Addig kavargasd, míg újra minden a régi, aztán folytasd, ahol abbahagytad! 🙂
Lassan hűtve, néha átkeverve várunk vele, még elég heves. Mikor már kezünk is bírja, akkor erőteljesebben is átkeverjük, így biztosítva az omlós állagot. Sütőpapírral bélelt, kb. 20*20 cm-es formába öntjük, és kihűtjük.
Nekem a tetején
10 dkg étcsokoládé
4 evőkanál habtejszín van összeolvasztva, a megdermedt karamellre öntve. Nem a hűtőben dermesztve, elég neki sima szobahő, esetleg kissé rányitott ablak. Éles késsel kockára vág, papírba göngyöl, fára tenne, ha maradna addig, szóval újrafőz holnap, meg holnapután, meg….
