Most komolyan, létezik, hogy Marcipánia lakója ne készítsen marcipános szaloncukrot? 😀 Ugye, hogy ugye! Sok-sok tervem van, rengeteg kipróbálásra ítélt ötlet, és sok, amit már “lecsaptak” a kezemről. Hiába no, a kreativitás határtalan, és bizony, ha az ember agya még álmában is kattog, akkor ez valószínűleg nem csak nálam van így. 🙂
Kell tehát:
40 dkg marcipán
6 dkg aszalt szilva
rum
fahéj
10 dkg étcsokoládé
sütőpapír (beirdalva, méretre vágva)
csomagolópapír
A 40 dekányi marcit kettévettem, felébe ment egy teáskanál fahéj. Az előzőleg rumba áztatott szilvát apró kockákra vágtam, majd márványosra összegyúrtam az egészet. Kis nudlikat formáztam belőle. Ez már nagyban késő este, így a kép sem lehet jobb.
Aztán kis műa. tálkában mikróban megolvasztottam az 54%-os kakaótartalommal bíró étcsokoládét, pár csepp étolajjal segítettem az állagán és fényén, majd belepottyantottam egyesével a nudlikat, és közönséges étkezővillával vettem ki. A tálka fölött tartva a villán a kis szalonokat, mindegyikre ráfújtam, hogy a fölös csoki lecsorogjon róla, közben jót kuncogtam, mert a nagyipari filmfelvételeken mindig ez tetszett a legjobban. Ahogy a gép lefújja a csokit a szeletről, vagy négercsókról. :))
A legnehezebb fejezet következik, ki kell tudni várni, hogy megkössön a bevonat! 🙂 Ez egyes Bendegúz nevű hatéveseknél láthatóan őrült nehéz feladat, pár darabon kipróbálgatta, vajon “fog”-e még a csoki. 😀
Szóval, ha kész, akkor már csak a csomagolás van vissza. Legyünk ötletesek, van a háztartásunkban anyag. 🙂 (és egy kép illusztrálandó, hogy a fókusz kezelése még hagy némi kívánnivalót, de legyünk profik, mondjuk azt, hogy a lényeg most a csomagolópapír!)
Nem kérdőjel, hanem pont. :)) De többen egyetértettek vele, így legyen akaratuk szerint. Bár még mindig nem értem milyen alapon háborodik fel bárki is azon, hogy mit osztok meg és mit nem a saját kútfőmből, de hát ez van. 🙂
Bonbon Mánia?
Hát már tényleg ideje lenne ám! 🙁 Rendesen hiányoztok! 🙂 Gondolom, úgy sejtem csak a világvége utáni év első hónapja lehet a legkorábbi időpont, de azt a picit már kibírom! :)) És ilyet viszek, azt megígérem. Natúrt és fahéjasat is. 🙂
Ettől most csorog a nyálam…….rendelés leadva Dinám….tali mikor, hol????
Hát nem utasítom vissza, ha hozol a követező talira 😉 Tudod, hogy imádom a marcipánt – pláne a Dina-félét 🙂
Petra! Szívemből szóltál! Én nem úgy gondolok a cukrászatra, mint vegytiszta kémiára. Az szív, lélek, egyéniség. Nézz egy igen egyszerű példát: a trendi makron csók. Tucatnyi receptje van. És rengeteg embernek nem sikerül, pedig “vérprofik” receptje után számol grammokat. Nem, drágáim, a cukrászat nem vegyészet, nem patika, nem labor. Hanem szenvedély, tisztelet, kitartás, felfedezés, alkotás. Úgy gondolom az én marcipánom már idomul, azaz tudja, mit szeretnék, én meg közben megtanultam, hogyan “vegyem rá” az anyagot arra, hogy azt csinálja, amit én szeretnék. Fanatikusnak hangzik, és nem véletlenül. Az vagyok. Haboska, ha tudom, hogy ennyire nagyon, akkor még időben feldobok egy új csomagot! :))
Az előző hozzászólásra (is) reagálva, úgy gondolom, vannak jól bevált receptek, de hányszor van, hogy ugyanazt csinálod, amit leírnak, és mégsem az a végeredmény (baromi idegesítő tud lenni 🙂 A legfontosabb összetevő mindenkinek a saját egyénisége, nincs két egyforma házimarcipán, de még házi fondant se – bár tudom, te azt utálod. Nekem azzal sincs bajom, bár szívem szerint mindig a marcit használnám, de türelmem nincs ehhez amit leírtál, venni meg irtó drága. A legtöbb megrendelőm nem is ragaszkodik hozzá. Kár, mert ez a marcipános szaloncuki a LEGJOBB! Ugyan bótiból, de elpusztítottam már egy dobozzal 🙂 Az aszalt szilvával még jobb lehet! Ja és a csompapírt is bírom: Dina design 🙂
De hát hogyha tudsz marcipánt készíteni, akkor nem értem mi a gond? 🙂 Akkor én is csak tippeket adok a továbbízesítésre, illetve szaloncukorrá avanzsálására. Mellesleg leírtam. Az ipari marcipán csak mandula és porcukor, valamint hengergép. Na ezért van masszív munkapulton, két karom és egy erős sodrófám. Igenis összehozza a dolgokat! :)) Fárasztó, és nehéz, de isteni finom!
Értem én Dina, persze tudok én is készíteni marcipánt, ha nem is pont olyat, de ehetőt :)és értem, hogy véded amit kikísérleteztél… A blog írásra gondoltam az előbb… én a blogommal próbálok tippeket adni, de itt most csak a nyálam tudom csorgatni 🙂 Miért írsz receptet ha nem írod meg azt valójában?
Hogy mi az értelme? 🙂 Évekig kísérleteztem vele, hogy olyan legyen, amilyenre szükségem van. Rugalmas, jól nyújtható, bevonásra is alkalmas. Nem véletlenül nem vagyok hajlandó marcipánhelyettesítő masszára (fondant) váltani. Ha egyszer meg lehet oldani az eredeti anyagból, mandulából. Titkolom, mert az enyém. Nem kaptam, nem olvastam, nem más mondta. Rengeteget jártam utána, több évnyi kutatás, kísérletezés eredménye. Van rengeteg olyan dolog a világon, amihez képesek páran nagyon hasonlót készíteni, de ugyanazt nem. Az eredeti recept birtokosai sem teszik placcra minden titkukat. :)) Ja, a Szamos gyárt igen jó minőségű csemegemarcipánt, azzal is kitűnően el lehet készíteni különböző marcipános édességeket. Kérlek ne haragudj, nem tudok másként felelni.
Kedves Dina. Nagyon tetszik a recept és szívesen elkészíteném, de mivel a legfőbb részét nem írtad le így az egésznek kevés az értelme 🙁 A tortáid is nagyon szépek, de miért írod le őket, ha a legfontosabb pontot titkolod? Van ennek így értelme? Esély sincs, hogy kipróbálhassam :(Üdv,Livi
Fog-e még a csoki? Ez jó! 😀 Irigylem a meósodat.. ;P