Nekiálltam a mézeskalács házikónak. Már ott tartok, hogy az előre megtervezett lapok kisültek, már csak fel kéne díszíteni. A falak-tetők kiszabása után maradt tésztából nem volt kedvem nagyobb kalácsokat kiszaggatni, inkább előkaptam egy 2,5 cm-es kis pogiszaggatót. Sok kis köröcskénk lett, amiket kihűlés után főzött vaníliás krémmel tapasztgattunk össze.
Fémdobozban tároltuk, de semmi szüksége nem volt rá, ez a tészta az azonnal puha verzió, sosem sütnék mást! 🙂 Íme a recept:
36 dkg liszt
1/2 teáskanál szódabikarbóna
csipet só
4 teáskanál (fél csomag) mézesfűszer
14 dkg vaj
20 dkg méz
2 tojássárgája
A szárazakat összekeverjük, elmorzsoljuk benne a vajat, majd rácsorgatjuk a mézet és a tojássárgáját, gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát. Azonnal nyújtható, szaggatható, de én szeretem behűteni előtte.
170°C-on sütőpapíros lemezen sütöm illatozásig, de vigyázat, nem szabad megbarnulnia! Akkor jó, amikor a tetejét megérintve még puha, a széle még nem barna. Kivéve a sütőből, saját hőjétől megszilárdul.
A kis falatkák nagyon bejöttek, és mivel már el is fogyott, újrázok belőle. Lehet, hogy egy csepp csokimázat elbír, de erre most nem volt lehetőségem, túl gyorsan elfogyott. 🙂
